"Rezsicsökkentés” az Elysée Palotában

A párizsi Rue de Faubourg Saint-Honoré nem az az utca, ahol a spórolós kisemberek vásárolnak. A legelegánsabb butikokban ugyanis minden elképesztő árakon kapható, a legutolsó divat szerinti ruhák, cipők, táskák, órák, ékszerek vagy épp a szédítő parfümök. Az egyik „lakó” azonban a jelek szerint összébb húzza a nadrágszíjat. El nem költözhet, hiszen itt a hivatala és a lakása is – ő a francia elnök, az Elysée Palota lakója.

Az Elysée bejárata - a kapun túl az elegáns Rue de Faubourg Saint-Honoré

Francois Hollande, az alig másfél éve hivatalban lévő francia államfő, minden elődjénél népszerűtlenebb, az ország nem nagyon találja a válságból kivezető utat, így az elnöki palota – talán saját magán akarva példát statuálni a takarékoskodással – a nemzeti kincsnek számító elnöki borpince készletének egy részét bocsátotta árverésre.

Az Elysée Palota sommelier-je, Virgine Routis több szempont alapján válogatott a 12 ezer palackos készletből: voltak maradékok, amelyekből már nincs annyi, hogy egy nagy díszvacsorán fel lehessen szolgálni belőle, csak 1-2 üveg – ezek értelemszerűen kalapács alá kerültek. Ugyancsak eladhatókká váltak azok a tételek, amelyek már nem növelték volna tovább értéküket, akkor sem, ha tovább tárolják őket – ezek azok a borok, amelyek kora már elérte a fogyaszthatóság felső határát: a például a 15-20 év fölötti burgundi fehérek. (Vagyis teljesen racionális dolog megszabadulni tőlük, amikor még jó árat kapni értük.)

Nem vigyáznak a nemzeti értékre?

Bár a népszerűtlensége ellen küzdő elnök - ezeket a racionális tranzakciókat példamutató takarékosságnak felmutatva - akár még javíthat is saját mutatóin (igaz, ennek egyelőre nem sok jele látszik), a szakma nem értékelte túl a 10 százaléknyi készletcserét.

„Szimbolikus akcióról van szó” - mondta az egyik párizsi Michelin-csillagos étterem, a Tour d'Argent étterem sommelier-je, David Ridgeway a France24 televíziónak. - „Nem nagyon volt a készletben valóban értékes darab. A média érdeklődése miatt van ekkora PR-értéke az egésznek.” 

Ha nem volt az árverésen valóban „értékes darab”, akkor viszont azokat a hangokat nehéz megérteni, amelyek a „francia nemzeti örökség kiárusításáról” beszéltek. Mert a vészharangot többen is megkongatták.

Persze, ahhoz képest, hogy az Elysée Palota által felkért aukciós cég eredetileg 250 ezer eurót remélt az 1200 palack értékesítéséből, a licitálók végül 718 ezer eurót, azaz közel háromszor annyit adtak a becses üvegekért... Azaz, jól járt a francia költségvetés, hiszen a bevételből csupán 50 ezer eurót fordítanának az „utánpótlás”beszerzésére. Ami ugyancsak heves bírálatokat vált ki. Egyes szakértők ugyanis azt mondják, hogy ennyi pénzért nem lehet méltó színvonalon bemutatni a francia borászatot az Elysée Palotában.

Amikor csak víz van a tárgyalóasztalon...

Az elnöki főborásznak azonban erre is megvan a válasza: az államfői látogatásokon, a királyi viziteken továbbra is a legrangosabb ritkaságok kerülnek majd az asztalra, de amikor az elnök „csak” a francia szenátus tagjaival konzultál, akkor azokra az alkalmakra megfelelő, ha kevésbé ismert borászatok palackjait szolgálják fel. (Hogy kiktől pótolják majd a készletet, nem tudni. Az árverés ugyan pár hónapja volt, a beszerzés lebonyolításáért még mindig verseng két neves bordeaux-i bornagykereskedő.)

A kétmilliós palack...

A legjobb vevő egyébként - ki más lett volna? - mint egy kínai borkereskedő, aki számos muzeális cognacot, valamint a legdrágábban elkelt tételt, egy 1990-es Petrust vett meg, utóbbit 7625 euróért, azaz 2,2 millió forintért. (Az aukciós cég jutalékának levonása után az Elysée Palotának ebből 5800 euró marad.) A Pomerolban, de Saint-Emilionhoz közel fekvő borászat különlegességét eredetileg 2500 eurós induló áron kínálták...  

Őrült árak

„Crazy prices” vagy „prix fous” – ilyesmivel a leárazások idején csábítják a vásárlókat. Nos a most boltokba kerülő 2009-es bordeaux-i borok éppenhogy az ellenkezőjéről nevezetesek. Az elmúlt évtizedek legjobb évjáratának tartott 2009-es szüretből most kerülnek ugyanis a boltokba a prémium borok, és őrületes árakon.

A bordeaux-i nagy borok a hagyománynak megfelelően házasított borok, hordós érlelésűek, és a harmadik év után palackozzák őket. Előtte csak a szakma kóstolhatja őket, hordóból. Ha tehát nagy a várakozás, arról a bormagazinok tehetnek, amelyek az egekbe emelték a 2009-es borokat.

2009: minden bordeaux-i bornál kiemelkedő évjárat lesz

A csúcsborokat eddig csak előrendelni lehetett, három hónapon át, minimum egy ládával. És anélkül, hogy megkóstolhatta volna az ember, hiszen a bor még az érlelő hordóban volt, így csak a pénztárcáját terhelhette meg vele az ember, a gyomrát nem. Most jött el az ideje, hogy aki kéri, annak házhoz is szállítják a megrendelt ládákat (mert lehet a palackokat továbbra is ideális pincékben, temperált környezetben tároltatni, jó pénzért), illetve a boltok is elkezdik az árusítást, akár már palackonként is.

Persze, aki kinyit három éves korában egy prémium kategóriás bordeaux-it, az vagy nagyon türelmetlen, vagy nem ért hozzá. A borkatalógusok ezek mellé a borok mellé a (+5) jelet teszik, ami azt jelenti, hogy még legalább öt évig érdemes palackban érlelni a bort, akkor jut el a csúcsra. Vagyis legalább nyolc éves lesz a bor, mikor a pohárba kerül, de a legjobbakat 15 éves korukban ajánlják fogyasztani.

S hogy miért őrületesek a 2009-es árak? Mert – ahogy az várható volt – a kereskedők jóval többet kértek érte, mint az eddigi csúcsévjáratokért: a 2000-es és a 2005-ös bordeaux-iakért.

Egy láda Petrus: egy jó autó ára...

De először nézzük azt a borászatot, amelyik úgy vezeti alistát, hogy az árai nem is emelkedtek. (Persze már nem is nagyon lett volna hova.) A 2009-es Chateau Petrus palackja 2000 euró fölött van, pedig nem tartozik az 1855-ös bordeaux-i klasszikus besorolás borai közé, a nagy karriert az elmúlt 50-60 évben érte el a borászat.

Az öt nagy premier cru, mint a Lafite Rothschild (1500 USD – 150%), a Latour (1400 USD – 90%), a Haut-Brion (1000 USD – 75%), a Mouton-Rothschild (900 USD - 60 %), és a Margaux (1000 USD – 45 %), mind jelentős áremelkedést ért el, és meg kell említeni a vezető St. Emilioni borászatot, az Ausone-t, amely 1800 dollár fölötti palackonkénti átlagárat ért el, harmadával magasabbat, mint az eddigi csúcsévjárat, a 2005-ös.

Áremelkedésével azonban kitűnik a Carruades (a Lafite második vonalbeli bora) is: csaknem megnégyszerezte az árát 2005-höz képest és már 200 euró fölött kínálják.

Szakértők felhívják a figyelmet a Lynch-Bages-ra is. A „viszonylag mérsékelt” 100 euró körüli palackár azért érheti meg a borkedvelőknek (illetve befektetőknek!), mert ennek a bornak minden évjárata 25-50 százalékkal tudta emelni kibocsátáskori árát 1997 óta. Ez azzal is magyarázható, hogy a borászat mindig egyszerre dobja piacra a teljes rendelkezésre álló mennyiséget, nem foglalkoznak spekulációval. - „Ez a család álláspontja nemzedékek óta” – nyilatkozta aJean-Charles Cazes, a borászat vezetője a Wine Spectatornak. – „Mi termelők vagyunk, mi bort csinálunk.” Bár a piac ezek szerint később felértékeli a Lynch-Bages borokat.

Hosszú távra tervez egy másik „kisebb” borászat is: a Pontet-Cantet a „fine wine” kategória tizedéért adja a borait, igaz a 100 euró fölötti palackár is kétharmaddal magasabb, mint 2005-ben. A tulajdonos, Alfred Tesseron büszkén mondja, hogy ezért a pénzért a fogyasztó egyes „premier cru” csúcsboroknál is jobbat kap tőlük, és reméli, hogy ennek a bizalomnak meglesz majd a haszna.

Az "akciós" csúcsborok

A „fontolva haladás” jegyében a legtöbben bizonyosan idén sem leszünk gazdagabbak több láda  Petrussal, de az 1855-ös osztályozás borait kóstolgatni mindig érdemes. Kezdésnek a 30 euró körüli „akciós” Croizet-Bagues (5e grand cru) vagy Rauzan-Gassies (2e grand cru) is megteszi.