Fesztivál helyett

Úgy gondoltam, milyen jó lenne június 2-át carmenere borokkal megünnepelni, jó társaságban. Június másodika ugyanis Carmen napja, illetve Kármen, mert ez a magyarul anyakönyvezhető forma – ugye milyen furcsa lenne ezt látni az operaplakátokon? 

A carménère – mert akkor ismerjük meg az eredeti francia írásmódot is – folytatta volna azt a sort, amikor chardonnay-vel vagy később furminttal barátkoztunk: ugyanaz a szőlőfajta, különböző termelők, különböző borok, ha lehet, különböző országokból.  Na ez lett volna nehéz carménère-rel! (Mint ahogy  furmintból is csak magyarokat ittunk...) 

A "fesztivál" csúszik, de a palackok gyűlnek

Mert  a carménère szőlő szinte kizárólag Chilében terem, ezért több országból beszerezni a belőle készült bort nem lett volna könnyű feladat. A francia őshazában már alig-alig van belőle, talán néhány száz hektár. Kalifornia és Olaszország az, ahol még nagyobb mennyiségben fellelhető, de a chilei 8800 hektárral nem lehet versenyezni. 

Pedig a carménère a hat hagyományos, bordeaux-i vörös szőlő fajta egyike: cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot, malbec, petit verdot és a carménère. Ahogy a malbec, a carménère is a múlt századi filoxéra járvány áldozata lett Franciaországban, és az újratelepítések nem jártak sikerrel. Szerencsére még a XIX. század elején a vessző átkerült Dél-Amerikába, elsősorban Chilébe, ahol a filoxéra már nem érte utól. Északról megvédte a sivatag, nyugatról az óceán, délről a sarkvidék hidege, keletről pedig az Andok. Így maradhatott fenn. 

Évtizedekig egyébként senki nem tudta, hogy a chilei carménère a hiányzó hatodik bordeaux-i vörös szőlő. Merthogy „chilei merlot”-ként emlegették. Ízvilága ugyanis valóban hasonló a merlot-hoz.  Egy montpellier-i szőlész kutató, Jean-Michel Boursiquit professzor azonban 1993-ban tudományosan bebizonyította, hogy a chilei merlot valójában nem merlot, hanem a rég eltűntnek hitt carménère. 

A chilei borászok azonnal rácsaptak a marketing lehetőségre, és ügyesen felépítették az „elveszett és megkerült bordeaux-i” imázsát. A chilei carménère az lett, ami Kaliforniának a zinfandel, Dél-Afrikánaka pinotage, a spanyoloknak a tempranillo, az olaszoknak a sangiovese, vagy Ausztráliának a shiraz. Az országra jellemző fajta, amely megalapozza a borászat hírnevét és rangját. Mint Magyarországét a tokaji. 

Sűrű, sötét, bíborvörös - és itatja magát

 A chilei merlot tehát „megvezette” az egész világot, beleértve a borászokat, akik mindaddig azt hitték, hogy merlot isznak. Persze ennek az is oka volt, ahogy amíg maguk a chileiek sem tudták, hogy a carménère más mint a merlot, addig a merlot-val együtt szüretelték, és együtt is dolgozták fel. Boursiguit professzornak állítólag az tűnt föl, hogy a merlot szőlők egyik fele hamarabb beérik, a másik felének meg tovább kell érnie. Egyszer aztán külön-külön szedette le őket, külön-külön készült belőlük a bor is, és a végén kiderült az igazság. Újjászületett a carménère! 

S hogy milyen bor készül belőle? Sűrű, sötét, bíborvörös színű, gyümölcsös, illatos, a cabernet sauvignonnál lágyabb, kevésbé savas, ezért „fiatalon” is fogyasztható. Egy-egy korty a fekete csokoládét vagy a dohányt is felidézheti.  Ifjú kora ellenére lehet erős, hiszen a hosszú érésnek köszönhetően magas cukortartalom alakul ki a szemekben, ami miatt könnyű magas alkoholtartalmú bort készíteni belőle. De ha túl erősre sikerül, az megbontja a carménère egyébként kivételes harmóniáját.