Dél-afrikai mozaik

Amikor a tokajival kapcsolatos névvita kerül szóba, meg szokták említeni az elzászi tokay-t, az olasz tocai-t, és persze azt, hogy több országgal még nem rendeződött a vita. Az EU megállapodott az USA-val és Ausztráliával, így a tokaji név védettsége ott is érvényes, de Ukrajnában vagy Oroszországban – ahol rendszeresen fel-felbukkannak magukat engedély nélkül tokajinak nevező borok – nem rendeződött a helyzet. Mint ahogy Új-Zélanddal vagy Dél-Afrikával sincs megállapodás. (A magyar-szlovák vita a tokaji borvidékről az más dolog, de az is megér majd egyszer néhány szót.)

Kép: travelpod.com "mozi" blogjából

 Most Dél-Afrikáról lesz szó, ahol csaknem húsz éve jártam, és Fokvárostól északra meglepetten vettem észre egy útjelző táblát, ami Tokai felé mutatta az utat. Nem történészi alapossággal kutattam utána, csak a helyi magyarokkal találkozva kérdeztem rá, vajon mi lehet az eredete ennek a városnévnek? Amit elmeséltek, inkább a legendák világába való.

Állítólag az angol-búr háborúk idején történt, a tehát a XIX. század végén, hogy az osztrák császár a Habsburg-ház érdekei miatt a búrok megsegítésére magyar huszárokat küldött Dél-Afrikába. De mivel a második búr háború az angolok győzelmével ért véget, a magyar huszárok ott ragadtak. Letelepedtek és szőlőműveléssel kezdtek foglalkozni, ezért falujuknak a Tokaj nevet adták (az írásmód, később átalakulhatott, így lett belőle Tokai).  A legendának van olyan „hajtása” is, hogy már a behajózáskor is vittek tokaji vesszőt  magukkal, s azt telepítették Dél-Afrikában. Kedves történet, de inkább a legendák világába való. Annak ellenére, hogy tokaji hárslevelű szőlőt – ha hinni lehet a forrásoknak – valóban termesztenek Dél-Afrikában.

Pinotage Stellenbochból

Az országban egyébként kiváló borokat állítanak elő. Rangos borászatok vannak arrafelé.  Stellenbochban meg is látogattunk egyet, de mai szemmel bizonyosan másra lennék kíváncsi, mint két évtizede. Akkor fel sem tűnt, hogy Dél-Afrikának egyedi, saját szőlőfajtája van: a pinotage. Ott keresztezte 1925-ben Abraham Itzak Perold, épp a stellenbochi egyetemen. A név mozaikszó,  eredete két szőlőfajta: a pinot noir és a hermitage összevonása.

S bár két francia szőlőről van szó (Burgundia meghatározó és a Rhone-vidék egyik elterjedt fajtájáról, bár a hermitage ma már cinsault néven ismert), a dél-afrikai pinotage egyáltalán nem emlékeztet a francia „ősökre”. Enyhén füstös illat, trópusi gyümölcsös, főképp banános íz és aroma jellemzi. Kellemesen kortyolható ital, és állítólag azért nem terjedt el más országokban (az USA és Ausztrália viszonylag kisebb területeit kivéve), mert a borkészítés során könnyen megromlik, savassá, kaparóssá válhat. Márpedig ezt nem ellensúlyozza, hogy ez a szőlőfajta egyébként könnyen művelhető, korán hoz termést, és ezzel a szüreti főszezont tehermentesíti.