Borfólió

Talán 15 éve lehetett, amikor új „terméket” kezdtek el forgalmazni a budapesti tőzsdén. Akkor vezették be, hogy a határidős piacon üzletet lehet kötni arra, milyen lesz a BUX-index értéke fél év, 9 hónap vagy egy év múlva. Bár épp egy gazdasági műsort is csináltunk, és figyeltünk rá, az én földhözragadt üzleti fantáziám soha nem vette be az ilyen virtuális termékeket. A részvényt értem, hiszen van mögötte egy vállalat, a devizát is fel lehet fogni, de hogy miért jó üzletet kötni egy fikcióra, mint a BUX – nem tudom követni. A részvénynél is az a szimpatikusabb, ha valaki tartja a papírt, mert az osztalék több, mint a banki kamat. Árfolyamnyereségre spekulálni nap mint nap, az nem nekem való.

1997-es Bock cuvée: vajon mennyit érhet?

 Hogy a bort is lehet „olcsón venni, drágábban eladni”, arra az első televíziós borárverés idején figyeltem fel. Akkor ott, 2003-ban, 20 ezer forintért kelt el egy 1997-es Bock cuvée, amit azért jegyeztem meg, mert egészen véletlenül nekem is volt belőle egy üveggel. Furdal is a kíváncsiság, hogy azóta vajon mennyit érhet.

Ugyancsak nem tudom vajon mekkora az értéke annak az 1973-as 3,5 dl-es fekete címkés Egri Bikavérnek, ami családi örökségként került hozzánk. Muzeális bor, meginni biztosan vétek lenne, de „boripari emléknek” nem utolsó!

De aki a világon borba fekteti a pénzét, az szinte kizárólag Bordeaux-ra figyel. Ott is a legnagyobbakra, akiket még III. Napóleon idején kategorizáltak. A londoni bortőzsde indexében több mint 90 százalékban ezek a borok szerpelnek (egy-két burgundi, olasz vagy Rhone-melléki bor és champagne-i pezsgő mellett). 

Az éves forgalom mintegy három milliárd dollár. Szakértők egyébként azt mondják, a világ bortermelésének alig egy százaléka alkalmas arra, hogy befektetésként tekintsenek rá...

Ezekben a hetekben épp a tavalyi bordeaux-i szüret borainak árát várják a befektetők. A 12 palackot tartalmazó faládák rendszerint több ezer angol fontot kóstálnak. Mégis, az érdeklődés óriási, hiszen az elmúlt húsz évben a bortőzsde (az úgynevezett Fine Wine kategória, vagyis a legjobb bordeaux-i borok) stabil 15 százalék körüli hozamot produkáltak.

Előkóstolás - itt még csak a borász teheti meg

A szakértők már elvégezték az előzetes teszteléseket, a szaksajtó már megszellőztette az eredményeket. Eszerint a Margaux lesz az év bora, az év csalódása pedig a Mouton Rothschild. Nagy felelősség ilyet kimondani, hiszen a friss primeur még rengeteget változik, mire a fogyasztóhoz kerül. A bordeaux-i csúcsborokat ugyanis 15 évvel a szüret után „szokás” kibontani.

Egy immár fogyasztható 1996-os Lafite Rothschildhoz egy ládával (12 palack) 14,500 fontért lehet hozzájutni. Érdekes, hogy a 2009-esből  15 ezer font egy láda – igaz, az évtized évjáratáról van szó. Legalábbis, amig a 2010-es nincs a piacon. Merthogy az állítólag még jobb.

A 2009-es évjárat árait egyébként az is hajtja felfelé, hogy a legnagyobb vásárlók között szép számmal vannak kínai befektetők.  S mivel az évjárat utolsó számjegye, a kilenc angolul úgy hangzik (nájn), mintha mandarin nyelven azt mondanák: „hosszan tartó” – és ez szerencsét hoz a kínaiak szerint.