Álhír és országimázs

Azt olvasom, hogy a malbec: magyar. Meglepő hír, de azért ne bízzuk el magunkat.

Csak használhat Magyarországnak, ha a világ borszerető közvéleménye úgy tanulja meg, hogy nekünk köszönheti ezt a szőlőfajtát. A belőle készülő bor ugyanis kellemes, gyümölcsös, mégis testes, erős  - és egyre népszerűbb ital. Bevallom, nekem is kedvenceim közé tartozik.

 Az interneten következetesen tartja magát az az értesülés, hogy a malbec szőlőfajta egy magyar szőlősgazdáról kapta a nevét, aki néhány száz éve a vesszőt maga vitte Franciaországba, és az új fajta onnan terjedt el a világ számos pontjára. Van ahol megemlítik, hogy ez meg nem erősített értesülés, de attól még a többiek  átveszik, teljesen hitelesnek tartva a hírt.

A malbec az írások szerint a magyar gazda vezetéknevéből származhat, ami lehetett Malbeck vagy Malbech is. Az egyik forrás 400 névváltozatot emleget, ami szinte felfoghatatlan – és ellenőrizhetetlen. Meg talán túlzás is. Köztük teljesen eltérő hangzású-írású nevek is vannak, mint például Côt Noir, Auxerrois vagy Pressac. Mindezek ugyanazt a betegségekre egyébként sajnálatosan érzékeny fajtát jelölik. Igaz, a nemesítésekkel és a termesztési körülmények feljődésével csökkent a malbec veszélyeztetettsége. A fajta egyébként elterjedt volt Bordeauxban is, de az 1955-ös nagy fagyok után csak a korábbi terület egy negyedén maradt meg. Az ellenállóbb cabernet sauvignont és a merlot termesztették később a helyén.

A malbecnak ugyanis  vékony héjú szemei vannak, és több napra, melegebb időre van szüksége, mint a másik két fajtának. Ezért is lehet, hogy Bordeauxtól beljebb, Cahors környékén vált uralkodó fajtává. Persze, sötétvörös, már inkább lilás színe miatt szívesen házasítják a két nagy fajtával Bordeauxban is, a Loire mentén pedig rendszerint a cabernet franc vagy a gamay lehet a társa.

Manapság Argentínából érkeznek a legfinomabb malbec borok. Azt mondják, egészen magasan, jóval 1000 méteren tengerszint felett termesztik a szőlőt az Andok lejtőin.  Példa erre a Vinalba borászat vezető márkája, a  2008-as reserva malbec, amely itt állt már egy pár hete a pincénkben, és a hír hatására kinyitottam, felidézendő a kellemes aromát. Most sem ért csalódás – merthogy a tartalma már nem volt ismeretlen.

És akkor most mi legyen? Kezdjünk kampányolni, hogy nem, kérem, a malbec nem is biztos, hogy magyar eredetű?

Olyan keveset tudnak a világon az igazi magyar borokról, hogy ezzel a tévedéssel (persze, ha egyáltalán az), még mindig kevesebb szó esik rólunk, mint megérdemelnénk. Arról nem is beszélve, hogy annyi mindenről nem tudják, hogy magyar, pedig az! Vagyis ezen most inkább bölcsen mosolyogni kell, és elfogadni, hogy ez alkalommal valószínűleg a javunkra téved a világ.