Borválság is van?

Van ám, méghozzá régebben, mint a mostani nagy, gazdasági. Brüsszelben már öt éve megkongatták a vészharangot, mert vészesen csökken a borfogyasztás Európában. Évi 750 ezer hektoliterrel. Ez a bortermelés mintegy fél százaléka, és az évente előállított 176 millió hektoliterhez képest elenyésző. Mégis jelez valamit.

Mint ahogy az is, hogy az európai export stagnál (ha nem csökken), miközben a behozott bormennyiség emelkedik. Még mindig egy millió hektoliterrel magasabb az export, de a különbség is csökken. Hogy miért? Mert az import borok Ausztráliából, Dél-Amerikából, Amerikából és Dél-Afrikából egyre kedveltebbek. Azokból évről-évre többet el lehet adni, miközben az európai eladatlan készletek mind magasabbra emelkednek.

Csökkenteni kell az eladatlan készleteket

Hogy az eladhatatlan bormennyiség ne nőjön tovább, az Európai Unió eddig rengeteg pénzt áldozott arra, hogy bepárlással csökkentsék a készleteket.  Brüsszelben azonban úgy gondolták  – még 2006-ban – hogy nem fizetnek dupla támogatást. Először az olyan szőlő termeléséért, amiből csak eladhatatlan bort lehet csinálni, másodszor pedig ennek az eladhatatlan bornak a bepárlásáért. A rossz bort inkább ne is állítsák elő! Ezért inkább a gyenge bort adó szőlőültetvények kivágását kezdték támogatni, a korábbinál jóval magasabb összeggel. Az így megmaradó bepárlási támogatást bormarketingre fordítják, hogy az eladásokat növelni lehessen. Ez így logikusnak hangzik, de majd jövőre vizsgálják meg az illetékes miniszterek, hogy ez is valósult-e meg a tervekből.

A minőségi váltást segíti majd, hogy a korábbi telepítési tilalmat a felülvizsgálat után el fogják törölni, hogy akinek nincsenek értékesítési gondjai, az növelhesse a termőterületet.

A szőlőskertek száma egyébként a hetvenes évek óta csökken Európában. A túltermelés miatt akkor kezdték ugyanis „ösztönözni” azokat, akik felhagynak a bortermeléssel. Így az akkori  4,5 millió hektár helyett 2005-re már csak 3,4 millió hektáron termett a borszőlő az EU-ban. Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy az unióban másfél millióan élnek szőlőtermesztésből, akkor azonnal kiszámítható, hogy a birtokok túlnyomó része alig haladja meg az 1-2 hektáros méretet.

Mindezek ellenére, az eladatlan készletek mára elérték az egy év alatt előállított bor mennyiségét. Pedig a bepárlással minden évben a bor 15 százalékát kivonják a piacról. Közben, a hatalmas felhalmozott készletek már annyira leszorították az árakat, hogy  a minőségi bortermelők is inkább bepárlásra adják át boraik egy részét, hogy megtérüljön nekik valami.

A cél a fogyasztási szokások megváltoztatása - kisvendéglő Saint-Emilionban

 Az uniós borreform – vagyis a támogatási rendszer változása – hozhat, kikényszeríthet eredményeket. Az igazi jó hír azonban az lehetne, ha a fogyasztói szokások változnának meg.  Ha a statisztikák szerint  nem az „új világ”-beli borok lennének egyre kedveltebbek, hanem a világ legjobbjainak mondott európaiak. Mert ma még hihetetlen, de Kína a textilipar és az elektronika után a borpiacon is készül. Tanulnak, tájékozódnak, befektetnek, beruháznak, és szakértői berkekben már most is elismert minőségű italokkal rendelkeznek. És ha az ausztrál vagy chilei borok  kiemelkedő ár-érték arányukkal hódítanak a piacon, akkor az olcsóságukról  ismert kínaiak a borászatban is okozhatnak nagy meglepetéseket.