Az egyik első baráti összejövetelen Brüsszelben (jó pár éve volt) sancerre-t ittunk. Fogalmam nem volt arról akkoriban, hogy mi is az a sancerre. Még az az időszak volt, amikor nehezen barátkoztam a francia borokkal, keveselltem vagy nem értettem a címkén lévő információt.
Sancerre egy kisváros Franciaország közepén, a Loire folyó bal partján, és névadója egy borvidéknek, ahol a sauvignon blanc az uralkodó fajta. A meszes talaj miatt bora különlegesen savas – a mészkő vonulat egészen a doveri szikláknál kezdődik Chablis-ig tart. (Chablis-t már ismerjük, „a másik”nevezetes chardonnay termesztő borvidéke Burgundiának.)
Sancerre-rel szemben a Loire jobb partján pedig egy újabb borvidék: Pouilly-Fumé, ugyancsak sauvignon blanc termőterület, de az ottani bort még a szakértők is nehezen különböztetik meg a sancerretől. Azt mondják, a sancerre kicsit testesebb, a pouilly-fumé pedig jellegzetesebb illattal rendelkezik, ezért nevezik fumé-nek (ejtsd: fümé), füstösnek. Ezt a környéken taláható kovakövek hatásával magyarázzák.
A Pouilly-Fumé nevének első szava Pouilly-sur-Loire településből ered. Létező borvidék egyébként Pouilly-sur-Loire is, ott a saszla szőlő (chasselas – egy burgundiai település: Chasselas a névadója a szőlőfajtának) adja a bor alapját. Könnyű, friss bor, és egy-két éven belül tanácsos elfogyasztani.
A bor legfontosabb ismertetőjele, ami a címkén elsőként az ember szemébe ötlik az a bor szülőhelye. Sancerre, Pouilly-Fumé, Chablis vagy más. Például Chinon. Vagy Beaujolais. Sauternes. Chateauneuf-du-Pape. Hermitage. Azt, hogy Chinon környékén cabernet francból, Beaujolaisban gamay-ből, Chateauneufben grenacheból, Hermitageban syrahból készül a bor – a címkézési szokások miatt – nem is mindig tudja meg az ember.
Az Új Világ borai másképp kelletik magukat. Azonnal szembeötlik a szőlőfajta, és azt is szokjuk meg, hogy keresünk egy ausztrál shirazt, egy chilei carmenere-t, argentin malbecet, dél-afrikai pinotage-t, kaliforniai cabernet sauvignont, zinfandelt. A borvidéket szinte nem is ismerjük. Tudunk egy-kettőről, Napa Valley, Grand Barossa Valley, Colchauga Valley, Mendoza – de nem ez a lényeg.
 |
| A tokaji a miénk (és a szlovákoké) |
A franciáknál, és persze Európában a termőhely az egyik legfontosabb információ. Hogy az a bor moseli, rajnai, vagy éppen villányi vagy tokaji? Hogy Chardonnayban készült-e a chardonnay? A hely szelleme.
Ezért sikerült megszerezni a tokaji név használatát. Mert Tokaj nálunk van, a miénk. Az olasz tocai vagy az elzászi tokay már nem használatos. Nekünk cserébe az oportó, az egri medoc, a cognac, vagy a champagne tilos. De ez utóbbival veszítettük a legkevesebbet. A Champagne, nálunk, ha eredeti francia, akkor is csak pezsgő lesz.
Genius loci. És igaz a mondás, hogy a borkészítést metszőollóval a kézben kell kezdeni, de az is nagy igazság, hogy a termőhelyeket - akárcsak az embereket - meg kell ismerni. Nem, nem lenne elég csak odautazni, ott kellene élni. Együtt a természettel, a napsütéssel, az emberekkel... Az ottani ételeket kellene enni, és az ottani örömöket, vagy éppen fájdalmakat kellene megélni. És akkor akár még olyanná is válhatunk, akire álmunkban sem mertünk gondolni. Sok élet kellene hozzá. :) Nálam még az az időszak van, "amikor nehezen barátkoztam a francia borokkal, keveselltem vagy nem értettem a címkén lévő információt." De gyönyörű kihívás ez a "küzdelem", rendkívül sokat ad. Pontosan a franciák genius loci-hoz fűződő viszonya miatt.
VálaszTörlés