Hirdetés

2012. június 12., kedd

Rozé vagy nem rozé? Ez itt a kérdés...

A sörivó és whiskyfogyasztó angolok valójában a bort sem vetik meg. Évszázadok óta. Már az előző ezredforduló táján is nagy becsben tartották például a francia borokat, amelyeknek Bordeauxhoz akkoriban csak annyi közük volt, hogy az ottani kikötőből hajózták át őket a szigetországba.

Bordeauxtól délre, de még ott, Gascogneban készült az angolok kedvenc bora, aminek tiszta, áttetsző gránátvörös színe volt. Ezért is emlegették az angolok „tiszta” borként: a „vin clair”-ből eredően „claret”-ként. Olyannyira, hogy a bordeaux-i vörösbornak évszázadokon át ez volt a neve Angliában.

Több oka is lehetett annak, hogy az a bor világosabb volt a mainál: az egyik – és ez a valószínűbb -, hogy a X-XI. században még nem úgy készült a vörösbor, mint manapság, nem áztatták héjon a leszedett szőlőt, hanem ledarálták és rögtön kipréselték. Mint a fehéret. (Vagyis csaknem úgy csinálták, mint a rozét szokás.)

Clairet - a bordeaux-i rozé régi-új neve
Van olyan magyarázat is, hogy a claret (vagy franciásan: clairet) azért volt világosabb, mert a könnyebb bordeaux-i vörösöket házasították, vagy ha az akkori borkészítéshez képest túlságosan hízelgő ez a szó: összeöntötték a máshonnan származó, sűrűbb vörösborokkal. Mert bor a római légiók számára is került már át Britanniába, de akkoriban főleg Provenceból vagy a Rhone mellől. (Ide állítólag Albánia vidékéről kerültek az első szőlővesszők a rómaiaknak köszönhetően.)

Bordeaux környékén akkor kezdtek borkészítéssel foglalkozni, amikor Aquitaniai Eleanor lett Henry Plantagenet, a későbbi brit uralkodó, II. Henrik felesége, és hivatalos udvari szállító lehetett a bordeaux-i kereskedőkből. Ők aztán nem a távolabbi vidékeken termelt bort vitték át Londonba, hanem maguk is elkezték termeszteni a szőlőt. Boruk csak a claret volt. Hiszen odaát ezt szerették.

De akkor még nem a legnevesebb mai területeken, hanem Graves és Gaillac megyében készült a bordeaux-i. A Gironde torkolatának környéke ugyanis teljesen elmocsarasodott vidék volt. Csak a XVI. században vált művelhetővé Medoc és környéke, amikor a hollandok voltak a tengerek urai. Ők aztán  - hogy jobban kihasználhassák Bordeaux kikötőjét –, csatornákat építettek, hiszen ebben nagy gyakorlatuk volt,  és lecsapolták a környékbeli mocsarakat.

A nehéz munkához már sűrű vörösbort adtak az ott dolgozóknak, hogy legyen kellő erejük – vagyis időközben rájöttek arra, hogy lehet a vörös szőlőt hosszabban is héjon erjeszteni, de azért a „clairet” továbbra is a népszerűbb volt az angol udvarban és a londoni nemesség körében.

Hát ezt a népszerűséget szeretnék most feltámasztani a franciák, akik Bordeaux-ban alig hívják rozénak a rozét, inkább clairet-et/claret-et írnak helyette a palackra. A 2011-es évjárattól kezdve ezen a hagyományos néven akarják forgalmazni a maguk sötét rozéját.  Az angol piacot illetően teljesen indokolt ez a szándék, máshol azonban talán értetlenül tekintenek az ilyen címkékre. (Persze, a francia borcímkék enélkül sem jelentenek egyszerű olvasmányt...)

Appellation d'origine Bordeaux Clairet Controllée - eredetvédett ez a borfajta is

A claret tehát olyan, mint a rozé, csak mélyebb árnyalatú. Könnyű, gyümölcsös, nem tanninos, hiszen nincs ideje a tanninnak kiáznia a szőlőből, de mivel a rozénál azért tovább tartják a héján, szép, áttetsző, gránitvörös színt kap. Illata, aromája epres, cseresznyés, de már az igazi bordeaux-iak felé mutat, hogy testes, szinte olajos, hosszú lecsengésű bor. Külön kategória Bordeauxban is. Külön eredetvédelem (AOC) illeti meg.

És akkor jöjjön egy szokásos francia fordulat. Merthogy náluk semmi nem olyan egyszerű. A claret és a clairet tehát ugyanaz. A clairette viszont már más.

A clairette egy könnyű habzóbor, ami ráadásul másképp is készül, mint a pezsgő, amit ugye egyszer kinyitnak, a maradék élesztőt és az üledékdugót eltávolítják, feltöltik, és egy újabb erjedés után lesz kész.

Clairette de Die (Fotó: Wikipédia)
A clairette nem. A clairette erjedése hűvösebb hőmérsékleten zajlik, ezért marad benne egy kis cukor, ami a második erjedést elindítja a palackban.  S hogy az egész még komplikáltabb legyen, a clairette egy szőlőfajta is, és az igazi clairette természetesen csak clairetteből készülhet. (Ami fehér szőlő, tehát ezért sem lehet köze a clarethez.) Ez is eredetvédett termék, a Rhone mentén fekvő Die város büszkesége a Clairette de Die.
A különleges borkészítési eljárást a legenda szerint úgy fedezték fel, hogy a Die város környékén élő gall törzseka tél beállta előtt  boroskancsókat felejtettek egy folyócska vizében, és amikor tavasszal visszatérve megtalálták az edényeket, habzóbort találtak bennük. Az azóta eltelt kétezer évben azért szerencsére finomítottak ezt-azt az eljáráson, de érdekes, hogy maguk a franciák is csak 1971-ben adtak védettséget a Clairette de Die hagyományának.

Végül, hogy a claret rozé vagy nem rozé? Valójában rozé, amit a bordeauxiak úgy különböztetnek meg a többitől, hogy másképp nevezték el. Ahogy a champagne is úgy pezsgő, hogy több annál, mert  az bizony champagne. Hát efféle babérokat szeretne elhódítani a bordeaux-i rozé, azaz a claret is.

2012. június 1., péntek

A legrosszabb bordeaux-i


Nem, nem a bort fogom bántani. Lehetne persze rosszat írni egyes bordeaux-i borokról is, de hát hol nincsenek gyenge borok? Amiről írnék, az a marketing. Mert azt rontották el az idén Bordeauxban alaposan.

Az előző év borainak mindig nagy felhajtást csinálnak, hiszen hagyománnyá vált, hogy a rangos bordóiak java részét már  „lábon eladják”.

A borkereskedők, borszakértők hozzájutnak a különleges lehetőséghez, és néhány hónappal a szüret után megkóstolhatják azt, amit  10 éves kora előtt kibontani is vétek, megírják a véleményüket, összevetik a friss bort a korábbi évjáratokkal, igyekeznek felmérni, hogy az új bor hol helyezkedik el a többihez képest, aztán jöhetnek a vevők, akik „en primeur” megveszik, lekötik az előző szüret termését.

Aztán évekig hozzá sem nyúlnak. Mert a rangos bordeaux-i borok egyik jellegzetessége, hogy sokáig eltartható, és a palackban (meg előtte a hordóban) töltött évek alatt rengeteget érik, több, mint 15 év után is élvezhető. 
 
Májusban az összes nagy borászat megcsinálta a maga kampányát, bemutatta a borait. És – a bennfentesek azt mondják – ezzel volta baj. Volt, hogy több, mint 40 borászat esett egy napra.

Ezek a borok még hordóban vannak, csak kiváltságosok kóstolhatnak (Fotó: dreamstime.com)

Egy szaklap jó, ha egyen-kettőn részt tud venni, hiszen ezek a borok még hordóban vannak, csak helyben kóstolhatók, nem lehet hazavinni egy-két üveggel, hogy majd otthon még ezt is, azt is megvizsgálom. Tehát, ha valaki nem élt a kivételes alkalommal, akkor ki tudja, mikor juthat hozzá legközelebb. Márpedig,  honnan tájékozódjék a borkedvelő, ha nem azoktól, akiknek volt módjuk a kóstolásra, és megírták véleményüket?
A vélemény egyébként nem túl bíztató. Az évjáratot nem lehet a 2009-es csúcshoz, vagy a hasonló 2010-eshez hasonlítani. (A 2010-es palackok árát egyébként alaposan felsrófolták egy éve, de zuhantak is évközben eleget.)

Most jó 40 százalékkal alacsonyabb árakra lehet számítani, mert a 2011-es bordeaux-i borokat a 2008-as évjárat mellé „lőtték be” a szakértők. Az árak egyébként csak előzetes latolgatások, mert majd június-júliusban állnakelő a borászatok egymás után a hivatalos áraikkal a forgalmazás kezdetekor. De a forgalmazás csak „virtuális”, hiszen a bor még hordóban lesz utána is, évekig, és csak három évesen szállítják ki annak, aki akarja. Az „en primeur” árusítás tulajdonképpen előjegyzés, azzal, hogy a teljes árat ki kell fizetni, nem csak az előleget. Ezt is felróják a bordeauxiaknak, hogy nem adtak engedményt, kedvezményt azoknak, akik már most előjegyeztek volna a tavalyi termésből. Nincs is rá kereslet.

Szélmalomharc bort eladni? (Fotó: dreamstime.com)
Egyes borászatok már-már azt fontolgatják, hogy ki is szállnak az egész „határidős borkereskedelemből” – így például az egyiklegnagyobb, a Latour azt közölte, jövő évtől már csak saját maga értékesíti majd legjobb borait, akkor, amikor már fogyaszthatók.

Ha ez igaz, több dolgot is jelenthet: a Latournak nincs szüksége arra, hogy nagy kedvezménnyel előre értékesítse bortermésének tekintélyes részét. Talán igaz.

Vagy annyira nincs most kereslet a borai iránt, hogy inkább ezt a marketingfogást választja, hiszen emiatt beszélnek róla, a piaci kivonulás pedig titokzatossá teszi a következő évjáratot: ami egyszercsak „hiánycikk” lesz, és hirtelen érdekessé, keresetté válhat. Lehet, hogy igaz.

És még egy okoskodás: ha valóban csak fogyasztható korban akarja értékesíteni a 2012-es borokat (és utána a többit is), akkor 5-10 éven át az összes évjárat teljes készletét tárolnia kell. Ehhez iszonyú raktárkapacitásra lenne szükség. Mindeközben az eladásokból alaposan lecsökken a bevétele, ráadásul a teljes szőlőtermesztést, felvásárlást és a borkészítést is éveken át meg kell finanszíroznia.

Ez kizárt, hogy igaz legyen. Az lenne „Latour nyakán kötél”.