A legrosszabb bordeaux-i

Nem, nem a bort fogom bántani. Lehetne persze rosszat írni egyes bordeaux-i borokról is, de hát hol nincsenek gyenge borok? Amiről írnék, az a marketing. Mert azt rontották el az idén Bordeauxban alaposan.

Az előző év borainak mindig nagy felhajtást csinálnak, hiszen hagyománnyá vált, hogy a rangos bordóiak java részét már  „lábon eladják”.

A borkereskedők, borszakértők hozzájutnak a különleges lehetőséghez, és néhány hónappal a szüret után megkóstolhatják azt, amit  10 éves kora előtt kibontani is vétek, megírják a véleményüket, összevetik a friss bort a korábbi évjáratokkal, igyekeznek felmérni, hogy az új bor hol helyezkedik el a többihez képest, aztán jöhetnek a vevők, akik „en primeur” megveszik, lekötik az előző szüret termését.

Aztán évekig hozzá sem nyúlnak. Mert a rangos bordeaux-i borok egyik jellegzetessége, hogy sokáig eltartható, és a palackban (meg előtte a hordóban) töltött évek alatt rengeteget érik, több, mint 15 év után is élvezhető. 

 

Májusban az összes nagy borászat megcsinálta a maga kampányát, bemutatta a borait. És – a bennfentesek azt mondják – ezzel volta baj. Volt, hogy több, mint 40 borászat esett egy napra.

Ezek a borok még hordóban vannak, csak kiváltságosok kóstolhatnak (Fotó: dreamstime.com)

Egy szaklap jó, ha egyen-kettőn részt tud venni, hiszen ezek a borok még hordóban vannak, csak helyben kóstolhatók, nem lehet hazavinni egy-két üveggel, hogy majd otthon még ezt is, azt is megvizsgálom. Tehát, ha valaki nem élt a kivételes alkalommal, akkor ki tudja, mikor juthat hozzá legközelebb. Márpedig,  honnan tájékozódjék a borkedvelő, ha nem azoktól, akiknek volt módjuk a kóstolásra, és megírták véleményüket?

A vélemény egyébként nem túl bíztató. Az évjáratot nem lehet a 2009-es csúcshoz, vagy a hasonló 2010-eshez hasonlítani. (A 2010-es palackok árát egyébként alaposan felsrófolták egy éve, de zuhantak is évközben eleget.)

Most jó 40 százalékkal alacsonyabb árakra lehet számítani, mert a 2011-es bordeaux-i borokat a 2008-as évjárat mellé „lőtték be” a szakértők. Az árak egyébként csak előzetes latolgatások, mert majd június-júliusban állnakelő a borászatok egymás után a hivatalos áraikkal a forgalmazás kezdetekor. De a forgalmazás csak „virtuális”, hiszen a bor még hordóban lesz utána is, évekig, és csak három évesen szállítják ki annak, aki akarja. Az „en primeur” árusítás tulajdonképpen előjegyzés, azzal, hogy a teljes árat ki kell fizetni, nem csak az előleget. Ezt is felróják a bordeauxiaknak, hogy nem adtak engedményt, kedvezményt azoknak, akik már most előjegyeztek volna a tavalyi termésből. Nincs is rá kereslet.

Szélmalomharc bort eladni? (Fotó: dreamstime.com)

Egyes borászatok már-már azt fontolgatják, hogy ki is szállnak az egész „határidős borkereskedelemből” – így például az egyiklegnagyobb, a Latour azt közölte, jövő évtől már csak saját maga értékesíti majd legjobb borait, akkor, amikor már fogyaszthatók.

Ha ez igaz, több dolgot is jelenthet: a Latournak nincs szüksége arra, hogy nagy kedvezménnyel előre értékesítse bortermésének tekintélyes részét. Talán igaz.

Vagy annyira nincs most kereslet a borai iránt, hogy inkább ezt a marketingfogást választja, hiszen emiatt beszélnek róla, a piaci kivonulás pedig titokzatossá teszi a következő évjáratot: ami egyszercsak „hiánycikk” lesz, és hirtelen érdekessé, keresetté válhat. Lehet, hogy igaz.

És még egy okoskodás: ha valóban csak fogyasztható korban akarja értékesíteni a 2012-es borokat (és utána a többit is), akkor 5-10 éven át az összes évjárat teljes készletét tárolnia kell. Ehhez iszonyú raktárkapacitásra lenne szükség. Mindeközben az eladásokból alaposan lecsökken a bevétele, ráadásul a teljes szőlőtermesztést, felvásárlást és a borkészítést is éveken át meg kell finanszíroznia.

Ez kizárt, hogy igaz legyen. Az lenne „Latour nyakán kötél”.