Hirdetés

2012. június 12., kedd

Rozé vagy nem rozé? Ez itt a kérdés...

A sörivó és whiskyfogyasztó angolok valójában a bort sem vetik meg. Évszázadok óta. Már az előző ezredforduló táján is nagy becsben tartották például a francia borokat, amelyeknek Bordeauxhoz akkoriban csak annyi közük volt, hogy az ottani kikötőből hajózták át őket a szigetországba.

Bordeauxtól délre, de még ott, Gascogneban készült az angolok kedvenc bora, aminek tiszta, áttetsző gránátvörös színe volt. Ezért is emlegették az angolok „tiszta” borként: a „vin clair”-ből eredően „claret”-ként. Olyannyira, hogy a bordeaux-i vörösbornak évszázadokon át ez volt a neve Angliában.

Több oka is lehetett annak, hogy az a bor világosabb volt a mainál: az egyik – és ez a valószínűbb -, hogy a X-XI. században még nem úgy készült a vörösbor, mint manapság, nem áztatták héjon a leszedett szőlőt, hanem ledarálták és rögtön kipréselték. Mint a fehéret. (Vagyis csaknem úgy csinálták, mint a rozét szokás.)

Clairet - a bordeaux-i rozé régi-új neve
Van olyan magyarázat is, hogy a claret (vagy franciásan: clairet) azért volt világosabb, mert a könnyebb bordeaux-i vörösöket házasították, vagy ha az akkori borkészítéshez képest túlságosan hízelgő ez a szó: összeöntötték a máshonnan származó, sűrűbb vörösborokkal. Mert bor a római légiók számára is került már át Britanniába, de akkoriban főleg Provenceból vagy a Rhone mellől. (Ide állítólag Albánia vidékéről kerültek az első szőlővesszők a rómaiaknak köszönhetően.)

Bordeaux környékén akkor kezdtek borkészítéssel foglalkozni, amikor Aquitaniai Eleanor lett Henry Plantagenet, a későbbi brit uralkodó, II. Henrik felesége, és hivatalos udvari szállító lehetett a bordeaux-i kereskedőkből. Ők aztán nem a távolabbi vidékeken termelt bort vitték át Londonba, hanem maguk is elkezték termeszteni a szőlőt. Boruk csak a claret volt. Hiszen odaát ezt szerették.

De akkor még nem a legnevesebb mai területeken, hanem Graves és Gaillac megyében készült a bordeaux-i. A Gironde torkolatának környéke ugyanis teljesen elmocsarasodott vidék volt. Csak a XVI. században vált művelhetővé Medoc és környéke, amikor a hollandok voltak a tengerek urai. Ők aztán  - hogy jobban kihasználhassák Bordeaux kikötőjét –, csatornákat építettek, hiszen ebben nagy gyakorlatuk volt,  és lecsapolták a környékbeli mocsarakat.

A nehéz munkához már sűrű vörösbort adtak az ott dolgozóknak, hogy legyen kellő erejük – vagyis időközben rájöttek arra, hogy lehet a vörös szőlőt hosszabban is héjon erjeszteni, de azért a „clairet” továbbra is a népszerűbb volt az angol udvarban és a londoni nemesség körében.

Hát ezt a népszerűséget szeretnék most feltámasztani a franciák, akik Bordeaux-ban alig hívják rozénak a rozét, inkább clairet-et/claret-et írnak helyette a palackra. A 2011-es évjárattól kezdve ezen a hagyományos néven akarják forgalmazni a maguk sötét rozéját.  Az angol piacot illetően teljesen indokolt ez a szándék, máshol azonban talán értetlenül tekintenek az ilyen címkékre. (Persze, a francia borcímkék enélkül sem jelentenek egyszerű olvasmányt...)

Appellation d'origine Bordeaux Clairet Controllée - eredetvédett ez a borfajta is

A claret tehát olyan, mint a rozé, csak mélyebb árnyalatú. Könnyű, gyümölcsös, nem tanninos, hiszen nincs ideje a tanninnak kiáznia a szőlőből, de mivel a rozénál azért tovább tartják a héján, szép, áttetsző, gránitvörös színt kap. Illata, aromája epres, cseresznyés, de már az igazi bordeaux-iak felé mutat, hogy testes, szinte olajos, hosszú lecsengésű bor. Külön kategória Bordeauxban is. Külön eredetvédelem (AOC) illeti meg.

És akkor jöjjön egy szokásos francia fordulat. Merthogy náluk semmi nem olyan egyszerű. A claret és a clairet tehát ugyanaz. A clairette viszont már más.

A clairette egy könnyű habzóbor, ami ráadásul másképp is készül, mint a pezsgő, amit ugye egyszer kinyitnak, a maradék élesztőt és az üledékdugót eltávolítják, feltöltik, és egy újabb erjedés után lesz kész.

Clairette de Die (Fotó: Wikipédia)
A clairette nem. A clairette erjedése hűvösebb hőmérsékleten zajlik, ezért marad benne egy kis cukor, ami a második erjedést elindítja a palackban.  S hogy az egész még komplikáltabb legyen, a clairette egy szőlőfajta is, és az igazi clairette természetesen csak clairetteből készülhet. (Ami fehér szőlő, tehát ezért sem lehet köze a clarethez.) Ez is eredetvédett termék, a Rhone mentén fekvő Die város büszkesége a Clairette de Die.
A különleges borkészítési eljárást a legenda szerint úgy fedezték fel, hogy a Die város környékén élő gall törzseka tél beállta előtt  boroskancsókat felejtettek egy folyócska vizében, és amikor tavasszal visszatérve megtalálták az edényeket, habzóbort találtak bennük. Az azóta eltelt kétezer évben azért szerencsére finomítottak ezt-azt az eljáráson, de érdekes, hogy maguk a franciák is csak 1971-ben adtak védettséget a Clairette de Die hagyományának.

Végül, hogy a claret rozé vagy nem rozé? Valójában rozé, amit a bordeauxiak úgy különböztetnek meg a többitől, hogy másképp nevezték el. Ahogy a champagne is úgy pezsgő, hogy több annál, mert  az bizony champagne. Hát efféle babérokat szeretne elhódítani a bordeaux-i rozé, azaz a claret is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése