A párizsi Rue de Faubourg Saint-Honoré
nem az az utca, ahol a spórolós kisemberek vásárolnak. A
legelegánsabb butikokban ugyanis minden elképesztő árakon
kapható, a legutolsó divat szerinti ruhák, cipők, táskák, órák,
ékszerek vagy épp a szédítő parfümök. Az egyik „lakó”
azonban a jelek szerint összébb húzza a nadrágszíjat. El nem
költözhet, hiszen itt a hivatala és a lakása is – ő a francia
elnök, az Elysée Palota lakója.
![]() |
Az Elysée bejárata - a kapun túl az elegáns Rue de Faubourg Saint-Honoré |
Francois Hollande, az alig másfél éve
hivatalban lévő francia államfő, minden elődjénél
népszerűtlenebb, az ország nem nagyon találja a válságból
kivezető utat, így az elnöki palota – talán saját magán
akarva példát statuálni a takarékoskodással – a nemzeti
kincsnek számító elnöki borpince készletének egy részét bocsátotta árverésre.
Az Elysée Palota sommelier-je, Virgine
Routis több szempont alapján válogatott a 12 ezer palackos
készletből: voltak maradékok, amelyekből már nincs annyi, hogy
egy nagy díszvacsorán fel lehessen szolgálni belőle, csak 1-2
üveg – ezek értelemszerűen kalapács alá kerültek. Ugyancsak
eladhatókká váltak azok a tételek, amelyek már nem növelték
volna tovább értéküket, akkor sem, ha tovább tárolják őket –
ezek azok a borok, amelyek kora már elérte a fogyaszthatóság
felső határát: a például a 15-20 év fölötti burgundi fehérek.
(Vagyis teljesen racionális dolog megszabadulni tőlük, amikor még
jó árat kapni értük.)
![]() |
Nem vigyáznak a nemzeti értékre? |
Bár a népszerűtlensége ellen küzdő
elnök - ezeket a racionális tranzakciókat példamutató
takarékosságnak felmutatva - akár még javíthat is saját
mutatóin (igaz, ennek egyelőre nem sok jele látszik), a szakma nem
értékelte túl a 10 százaléknyi készletcserét.
„Szimbolikus akcióról van szó” -
mondta az egyik párizsi Michelin-csillagos étterem, a Tour d'Argent
étterem sommelier-je, David Ridgeway a France24 televíziónak. -
„Nem nagyon volt a készletben valóban értékes darab. A média
érdeklődése miatt van ekkora PR-értéke az egésznek.”
Ha nem volt az árverésen valóban
„értékes darab”, akkor viszont azokat a hangokat nehéz
megérteni, amelyek a „francia nemzeti örökség kiárusításáról”
beszéltek. Mert a vészharangot többen is megkongatták.
Persze, ahhoz képest, hogy az Elysée
Palota által felkért aukciós cég eredetileg 250 ezer eurót
remélt az 1200 palack értékesítéséből, a licitálók végül
718 ezer eurót, azaz közel háromszor annyit adtak a becses
üvegekért... Azaz, jól járt a francia költségvetés, hiszen a
bevételből csupán 50 ezer eurót fordítanának az „utánpótlás”beszerzésére. Ami ugyancsak heves bírálatokat vált ki. Egyes
szakértők ugyanis azt mondják, hogy ennyi pénzért nem lehet
méltó színvonalon bemutatni a francia borászatot az Elysée
Palotában.
![]() |
Amikor csak víz van a tárgyalóasztalon... |
Az elnöki főborásznak azonban erre
is megvan a válasza: az államfői látogatásokon, a királyi
viziteken továbbra is a legrangosabb ritkaságok kerülnek majd az
asztalra, de amikor az elnök „csak” a francia szenátus
tagjaival konzultál, akkor azokra az alkalmakra megfelelő, ha
kevésbé ismert borászatok palackjait szolgálják fel. (Hogy
kiktől pótolják majd a készletet, nem tudni. Az árverés ugyan
pár hónapja volt, a beszerzés lebonyolításáért még mindig
verseng két neves bordeaux-i bornagykereskedő.)
![]() |
A kétmilliós palack... |
A legjobb vevő egyébként - ki más
lett volna? - mint egy kínai borkereskedő, aki számos muzeális
cognacot, valamint a legdrágábban elkelt tételt, egy 1990-es
Petrust vett meg, utóbbit 7625 euróért, azaz 2,2 millió
forintért. (Az aukciós cég jutalékának levonása után az Elysée
Palotának ebből 5800 euró marad.) A Pomerolban, de
Saint-Emilionhoz közel fekvő borászat különlegességét
eredetileg 2500 eurós induló áron kínálták...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése