Hirdetés

2012. március 13., kedd

Vörös Kína

Azon a recsegős rövidhullámú adón így emlegették. Akkoriban volt valamiféle ki nem mondott félelem az ismeretlen óriástól, amely ha egyszer megindul, hát ki tudja mi lesz. Azért is volt óriási húzása Kissingernek, amikor a pingpong-diplomácián keresztül elérte, hogy a hárompólusú világból hirtelen kétpólusút csinált, és Kínától már nem kellett tartania az Egyesült Államoknak. 

Akkor még elég merész elemzőnek bizonyult volna, ha valaki azt mondja, hogy 30-40 év és Kína lesz az Egyesült Államok fő hitelezője, a világgazdaság (egyik) motorja, amire azért tekintenek aggodalommal, mert egy-két százalékkal csökkenti a növekedési kilátásait, és a pekingi pesszimizmus azonnal az egész világra átragad. Márpedig ez van. Vagyis az ismeretlen óriás megindult. Csak másképp.

A legjobb bordói 10 font fölött - Kínából
A borpiacon sem ismeretlenek a kínaiak, bár eddig csak vásároltak, befektettek, mostmár készítik is a bort, méghozzá nemzetközi elismeréseket is aratnak. A Decanter magazin díjai közül tavaly egy kínai bor vitte el a legjobb bordói fajtákból készített házasításért járó elismerést a 10 font fölötti kategóriában. A 2009-es Jia Bei Lan cabernet sauvignonból, merlotból és egy cabernet gernischt nevű szőlőból készül.

Cabernet gernischt, még a palackban
Ez utóbbi csak Kínában létezik, és eredetéről keveset tudunk. A nagy hagyományokkal rendelkező kínai Changyu borászat állítólag egy osztrák szakértőt hívott meg, még a XIX. század végén, hogy tudásával emelje a színvonalat, nos neki tulajdonítható, hogy egy ismeretlen francia fajtát hozott magával, és azt Kínában meghonosította. Ez lenne a cabernet gernischt. Az osztrák szőlész-borász pedig August Wilhelm  von Babo, aki az első borász felsőoktatási intézményt megalakította Ausztriában, Klosterneuburgban. Kínai meghívója, Zhang Bishi a császár diplomatájaként külföldön ismerte meg a borkultúrát, és szolgálata lejártával hozta létre a Changyu borászatot Yantai városában.

A cabernet gernischt eredete tehát az lenne, hogy a filoxéravész előtt átkerült Kínába egy „ősi” bordói fajta, és ott új életre kelt. A furcsa csupán az, hogy ennek a sajátosan németes nevű francia szőlőnek semmilyen nyoma nincs Franciaországban.

August Wilhelm von Babo - a kínaiak honlapján
Tűntek el a filoxéravész idején régi fajták, amelyeket később a tengerentúlról honosítottak vissza, tűntek el fajták örökre (mint a petit verdot „nagytestvére” a grand verdot), gernischt keresztnevű cabernetnek nincsen nyoma. Ezért inkább valószínűsíthető, hogy a GERNISCHT név a német „gemischt” azaz keverék szóból eredhet, és egy olyan szőlőfajtát jelöl (vannak erre vonatkozó források is), amely a cabernet franc és a cabernet sauvignon keresztezése lenne. S miért ne vihette volna oda Kínába személyesen Freiherr von Babo, az osztrák szőlész az új keresztezést?

Érdekes lehet a gernischt eredete szempontjából egy kínai tudományos vizsgálat. Aromaanyagokat kerestek a három cabernetben: a sauvignonban, francban  és a gernischtben, és a legtöbbet (ötvenet) a gernischtben találták (a másik kettőben együtt 43-at). Vagyis a gernischt tartalmazza a legtöbb aromatikus összetevőt, de mielőtt ebből arra következtetnénk, hogy ez azért van, mert benne adódik össze a másik két szőlőfajta, csalódnunk kell: mindössze tíz olyan összetevő volt, amely mindháromban közös. Tagadhatatlan viszont, hogy ugyanaz a három aromaanyag dominál mindegyikben több, mint 97 százalékban. Persze, ez alapján döntsék el a szakemberek, hogy valóban keresztezett fajtáról van-e szó.

Én csupán annyit jegyzek meg, hogy keveredés azért bizonyosan van valahol. Leginkább az elnevezésben. Mert a gernischt több, mint valószínű, hogy helyesírási hiba útján keletkezett: az „r” + „n” egymás után írva: rn, ami igencsak hasonlít az „m”-hez. És a latin betűket nem kellően ismerő kínaiak könnyen „elírhatták” az elnevezést.

A Changyu borászat hőskora - összekeverték a betűket?
Egy másik keveredés, de legalábbis zavar azért a „nagy fehér ember” von Babo körül is van. A Changyu borászat „atyja” Zhang Bishi ugyanis 1892-ben hozta létre birodalmát, s hívta oda az osztrák szakértőt. August Wilhelm  von Babo azonban az életrajzi adatok szerint 1894-ben Klosterneuburgban meghalt, tehát alig-alig lehetett ideje segíteni a kínai borászokat. Szőlőt telepíteni, borászatot létrehozni a semmiből két év alatt nem nagyon lehet.

A történetnek azonban nem ezért nem lesz „pozitív végkicsengése”. Hanem azért, mert egy Belgiumban megvásárolt cabernet gernischt-et ki is bontottam és meg is kóstoltam. Dohos, pinceszagú, egyébként illattalan, kesernyés ital volt a palackban, ami nagyjából annyira különbözött a bortól (hogy az ázsiai példánál maradjak), mint a nyolcvanas évek közepén Ulan Batorban gyártott mongol sör az igazi sörtől.

Azt azért nem gondolnám, hogy Decanter magazin díjnyertes borába hasonló minőségű gernischt került, vagyis a próbálkozást talán érdemes folytatni, mindenesetre a legnagyobb kínai cabernet gernischt termelőtől jobbra számítottam. 

Kína ad még egy kis haladékot a világ borászainak?

2012. március 10., szombat

Bio-revízió


Önrevízió. Valami hasonló történt velem, mint Smart professzorral, amikor nekiment a biobor készítőknek, mondván, nem sok értelme van az egésznek, mert a szőlőtermesztésnél alkalmazott környezetvédő módszerek nem tudják elejét venni annak a kárnak, amit a bor erjedésekor kibocsátott széndioxid okoz a környezetnek, így – szerinte – nem sok értelme van az egésznek.

Én ennek kapcsán valójában azon gondolkoztam el, hogy a bioélelmiszerek híveinek lelkesedését érdemes-e követni, és biobort (is) fogyasztani. És fölvetettem, hogy lehetnek olyanok, akik egy kibontakozó piaci rést próbálnak megcélozni, és egyébként nem túl sikeres boraikat vegyszerek nélkül, bioborként előállítva próbálják meg eladni. Nincs ezzel baj, tegyék. Meg kell kóstolni, akinek jó, igya, akinek meg nem, igya azt, amit korábban.

Egy levélben azt a reakciót kaptam erre, hogy a hazai borászok, akik küzdenek a költségekkel, szívesen felhagynának a vegyszerezéssel, mert spórolnának vele, de az kizárt, hogy csak azért csináljanak biobort, mert úgy akarják elsózni a különben eladhatatlan készletet. Igaz ez így is, meg talán azzal az óvatos általánosítással is, ahogyan korábban írtam.

De a levél arra jó volt, hogy felébredjen bennem a lelkiismeret, és amikor legközelebb megláttam a polcon a bioborokat, szétnéztem közöttük. Mégiscsak tenni kellene még egy próbát győzködtem magam,  és mivel rendszerint hallgatok magamra, megfogtam  egy argentin malbecet. Mintegy húsz százalékkal volt több az ára, mintha nem bio lett volna, de az egészség ennél többet is megér.

A bor sajnos nem. Még ennyit sem. De az a nehéz ebben, hogy egy borról mindig csak akkor derül ki, hogy milyen, amikor már a pohárban van. S míg egy vendéglőben az első korty után vissza lehet küldeni az üveget (bár bátorságom soha nem volt ilyesmihez, inkább magam hibáztattam, ha rosszul választottam), egy üzletbe beállítani egy felbontott palackkal szinte elképzelhetetlen. 

Nos, a 2010-es organikus malbec (organic, angol nyelven ez a bio megfelelője, s az argentin exportőr ezt írta a címkére) sajnos nem érte el az argentin malbecek szoksásos színvonalát. Ami egyébként a kedvenceim közé tartozna, ezért voltam kiváltképp szomorú.  A hat hónapig acéltartályban majd tölgyfahordóban érlelt bor friss szilva és málna aromákat, lágy tanninokat  ígért, de helyette egy túlságosan savas, illattalan löttyöt produkált. Tehát csalódást okozott az „önrevízió”.

A bio-szőlősgazdák előtt azért mindettől függetlenül megemelem a kalapom, mivel nehéz úton járnak, ráadásul ők még azt a lehetőséget sem kapják meg a természettől, mint más bionövények termesztői, akik vetésforgót alkalmazhatnak – szőlőt évtizedekre telepít egy gazda. Ráadásul évekig még bioszőlőnek sem nevezhetik az ültetvényt, az egyik hazai bioborászat csak a hatodik évtől mondja „bio”-nak a maga borát.

A felszívódó vegyszerek nélküli védekezés a kártevők ellen bizonyosan sokkal nagyobb odafigyelést igényel, a talaj művelése, tápanyag-utánpótlása során is meg van kötve a kezük, minden munkaigényesebb, ezért is lesz drágább.

A borkészítésnél keletkező széndioxiddal egyelőre nem lehet mit kezdeni, de a vegyszerekkel a bioboroknál már csinján bánnak. Az organikus malbecben például nem volt szulfit. A kéntartalmú vegyületet általában akkor adagolják az erjedésben lévő borhoz, ha le akarják állítani az erjedést. A kén ugyanis elpusztítja az élesztőgombákat. Az élesztő elpusztulna magától is, ha az alkoholszint eléri a 16 százalékot, de az bornak már túl erős, ezért kerül bele az erjedő borba egy idő után a kén. Más  boroknál pedig azért állítják le idő előtt az erjedést a kénnel, hogy ne az összes cukorból legyen alkohol, és édesebb legyen a bor. 

A bioélelmiszerek piaca egyébként egyre nagyobb szeletet hasít ki magának a kereskedelmi forgalomból. Németországban 4 milliárd eurós a biopiac, az egész világon pedig 15 milliárd fölött van, és évente 10-15 százalékkal bővül! Aligha van más termékcsoport, amely ugyanezt fel tudja mutatni.

2012. március 2., péntek

„Bio”-lógia, avagy a bio logója

A történet már-már  klasszikus esete annak az unalomig emlegetett frázisnak, hogy van egy jó hírem, meg egy rossz.  Mert eddig Európában nem volt biobor, de már van. Vagy lesz. Mert a szakértők végre eldöntötték, hogy mitől bio a bio, és ha valaki olyat csinál, amire ráhúzható, hogy bio, akkor az bio. Ez a jó hír. Az egyik.

A rossz hír viszont az, hogy attól, hogy a bor „bio”, még nem biztos, hogy jó.

Megkockáztatom: lehettek olyan borosgazdák, szerte a világban, akik nem tudtak versenyképes bort csinálni, és inkább kevesebb kemikáliával (ez persze jó!) készítették a maguk borát, mert rájöttek arra, hogy ha valami bio, arra akkor is van igény, ha nem olyan jó, mint a nem bio. Mert bio.

A hivatalos EU bio-logó. Egyre több helyen látjuk majd
Persze eddig, ugye az volt a baj, hogy nem is lehetett tudni, hogy a bio az bio volt-e, mert nem is volt rá szabály. Valaki szerint az volt, a másik szerint nem. No ennek van vége, és ez végülis jó. Mert, aki biot akar, az mostantól azt kap.


Akár amerikait is. Az EU ugyanis megegyezett a tengerentúliakkal, ahol korábban megvolt már a bio-szabvány, hogy egymás bioborát „bionyisten” elfogadjuk, hogy bio. Nem kell bevizsgálni, hogy az-e. Mint eddig. Ez is jó! Mert kétségtelen, hogy ennek a dolognak van piaca, ahova igazolás kell, és ha ez egyszerűsödik, akkor az jó. Ihatunk amerikai biobort Európában, és ők meg európait odaát.

No, akkor mi a nem jó? (A nemjóját...)


Choose Organic Wines -- powered by ehow

Hát az, hogy ezek a bioborok kicsit megvezetik az embert. Mert ha bio, akkor azt hinném, hogy nagyon-nagyon környezetbarát is. Kevés vegyszer, igen, ezért egészségesebb (bár nem feltétlenül jó is), de azért bor. No de a bor mit csinál? Erjed. És közben? Széndioxidot bocsát ki. Nem is keveset. Vagyis: akár bio, akár nem, a borkészítés károsítja a környezetet. Ez van. Ettől még nem hagyunk fel a borivással, csak ne ájuljunk el attól, hogy mennyire bio, meg mennyire környezetbarát a biobor.

A pezsgő akkor már inkább. Mert mi is történik? A bor második erjedése zárt palackban (tankban) megy végbe, és  a széndioxid bennmarad a borban. Lesz belőle pezsgő. Amit ha megiszunk, a széndioxid csak előjön, a pohárból is, meg ... máshonnana is. De ezt most nem részletezzük.

A vita elég régóta tart. A jeles borász, önológus és tanácsadó, az ausztrál Dr. Richard Smart tavaly nyár elején nyúlt bele a méhkasba, amikor egy barcelonai konferencián kimondta, hogy teljesen felesleges bioborászatról beszélni, mert aki bort csinál, jelenleg, akkor is rettentően szennyezi a környezetet, ha a szőlőművelés során nem vegyszerez, nem műtrágyáz, és csak katicabogarakat meg pillangókat vet be a kártevők elleni harcban. Mert a bor erjedése annyi széndioxid kibocsátással jár, hogy az minden egyéb környezetvédő bioakciót jelképessé zsugorít. Smart professzor szerint a borászoknak a keletkező széndioxid „befogásán” kellene inkább okoskodniuk, mert azzal használnának igazán a környezetnek.

Hát kapott rendesen.

Főleg, amikor – még időben – arra hívta fel a bordeaux-i borászokat, hogy kezdjenek el grenache-t telepíteni. A hagyományos bordeaux-i szőlőfajták: a cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot, malbec és a petit verdot ugyanis a jelenlegi klímát kedvelik, de a széndioxid kibocsátás emelkedése, a légkör felmelegedése, az elsivatagosodás miatt a szőlészeknek előre kell tervezniük. Márpedig , ha nem sikerül megfordítani a jelenlegi tendenciát – mondja Dr. Richard Smart – akkor a szárazság, a melegedés egyre északabbra halad, és a hagyományos bordeaux-i fajták számára az eredeti klíma már túl meleg lesz.

Smart professzor még kegyes volt a franciákhoz, amikor egy nem ismeretlen – más vidékeken, így a Rhone mentén, vagy Languedocban elterjedt fajtát ajnálnott nekik bordeaux-i termesztésre, persze a javaslat így is szentségtörésnek hatott.

Viszont a CO2 veszély az valós, a felmelegedés pedig tény. (Lehet, hogy átmeneti, de jó fél évszázada már tart, cáfolhatatlan bizonyítékai azonban senkinek sincsenek.)

A francia félelmeket persze túlzottnak tartom. A grenache ugyanis a délebbi, melegebb vidékeken, a spanyoloknál, ahol garnachának hívják, igenis finom borokat eredményez. Persze, nem eltartható 15-20 évig, vagy tovább, mint a jelenlegi bordeaux-iak. Nem lehet úgy eladni őket, azzal a misztikummal, hogy majd 10-15 év múlva érnek el a csúcsra. (Nem tudom gyakran vannak-e vásárlók, akik másfél évtized múltán reklamálnak, hogy ez a bor mégsem olyan lett, mint amilyennek ígérték – de lehet, hogy ez végletesen illúzióromboló, vagy esetleg amatőr hozzáállás.)

Szóval akkor nincs mentség? Nem tehet semmit a borász a környezetrombolás ellen? 



De igen. S következzék az optimista végkicsengés, a „vörös farok”, ahogy a ’45 utáni évtizedek újságíró zsargonja emlegette a főnökök által elvárt, és ezért a cikkek végére kötelezően elhelyezett pozitív üzenetet.

Az egyik chilei borászat azzal hirdeti chardonnay-ját, hogy ez egy „széndioxid-semleges” bor. A bor előállításakor és exportjakor, szállításakor keletkező széndioxidot  úgy semlegesítik, hogy fákat ültetnek. És minden elfogyasztott pohár borral a környezet védelméhez járulunk hozzá!

Zseniális. Ettől kezdve pohárral a kezünkben is védhetjük a környezetet!