„Bio”-lógia, avagy a bio logója

A történet már-már  klasszikus esete annak az unalomig emlegetett frázisnak, hogy van egy jó hírem, meg egy rossz.  Mert eddig Európában nem volt biobor, de már van. Vagy lesz. Mert a szakértők végre eldöntötték, hogy mitől bio a bio, és ha valaki olyat csinál, amire ráhúzható, hogy bio, akkor az bio. Ez a jó hír. Az egyik.

A rossz hír viszont az, hogy attól, hogy a bor „bio”, még nem biztos, hogy jó.

Megkockáztatom: lehettek olyan borosgazdák, szerte a világban, akik nem tudtak versenyképes bort csinálni, és inkább kevesebb kemikáliával (ez persze jó!) készítették a maguk borát, mert rájöttek arra, hogy ha valami bio, arra akkor is van igény, ha nem olyan jó, mint a nem bio. Mert bio.

A hivatalos EU bio-logó. Egyre több helyen látjuk majd

Persze eddig, ugye az volt a baj, hogy nem is lehetett tudni, hogy a bio az bio volt-e, mert nem is volt rá szabály. Valaki szerint az volt, a másik szerint nem. No ennek van vége, és ez végülis jó. Mert, aki biot akar, az mostantól azt kap.

Akár amerikait is. Az EU ugyanis megegyezett a tengerentúliakkal, ahol korábban megvolt már a bio-szabvány, hogy egymás bioborát „bionyisten” elfogadjuk, hogy bio. Nem kell bevizsgálni, hogy az-e. Mint eddig. Ez is jó! Mert kétségtelen, hogy ennek a dolognak van piaca, ahova igazolás kell, és ha ez egyszerűsödik, akkor az jó. Ihatunk amerikai biobort Európában, és ők meg európait odaát.

No, akkor mi a nem jó? (A nemjóját...)

Choose Organic Wines -- powered by ehow

Hát az, hogy ezek a bioborok kicsit megvezetik az embert. Mert ha bio, akkor azt hinném, hogy nagyon-nagyon környezetbarát is. Kevés vegyszer, igen, ezért egészségesebb (bár nem feltétlenül jó is), de azért bor. No de a bor mit csinál? Erjed. És közben? Széndioxidot bocsát ki. Nem is keveset. Vagyis: akár bio, akár nem, a borkészítés károsítja a környezetet. Ez van. Ettől még nem hagyunk fel a borivással, csak ne ájuljunk el attól, hogy mennyire bio, meg mennyire környezetbarát a biobor.

A pezsgő akkor már inkább. Mert mi is történik? A bor második erjedése zárt palackban (tankban) megy végbe, és  a széndioxid bennmarad a borban. Lesz belőle pezsgő. Amit ha megiszunk, a széndioxid csak előjön, a pohárból is, meg ... máshonnana is. De ezt most nem részletezzük.

A vita elég régóta tart. A jeles borász, önológus és tanácsadó, az ausztrál Dr. Richard Smart tavaly nyár elején nyúlt bele a méhkasba, amikor egy barcelonai konferencián kimondta, hogy teljesen felesleges bioborászatról beszélni, mert aki bort csinál, jelenleg, akkor is rettentően szennyezi a környezetet, ha a szőlőművelés során nem vegyszerez, nem műtrágyáz, és csak katicabogarakat meg pillangókat vet be a kártevők elleni harcban. Mert a bor erjedése annyi széndioxid kibocsátással jár, hogy az minden egyéb környezetvédő bioakciót jelképessé zsugorít. Smart professzor szerint a borászoknak a keletkező széndioxid „befogásán” kellene inkább okoskodniuk, mert azzal használnának igazán a környezetnek.

Hát kapott rendesen.

Főleg, amikor – még időben – arra hívta fel a bordeaux-i borászokat, hogy kezdjenek el grenache-t telepíteni. A hagyományos bordeaux-i szőlőfajták: a cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot, malbec és a petit verdot ugyanis a jelenlegi klímát kedvelik, de a széndioxid kibocsátás emelkedése, a légkör felmelegedése, az elsivatagosodás miatt a szőlészeknek előre kell tervezniük. Márpedig , ha nem sikerül megfordítani a jelenlegi tendenciát – mondja Dr. Richard Smart – akkor a szárazság, a melegedés egyre északabbra halad, és a hagyományos bordeaux-i fajták számára az eredeti klíma már túl meleg lesz.

Smart professzor még kegyes volt a franciákhoz, amikor egy nem ismeretlen – más vidékeken, így a Rhone mentén, vagy Languedocban elterjedt fajtát ajnálnott nekik bordeaux-i termesztésre, persze a javaslat így is szentségtörésnek hatott.

Viszont a CO2 veszély az valós, a felmelegedés pedig tény. (Lehet, hogy átmeneti, de jó fél évszázada már tart, cáfolhatatlan bizonyítékai azonban senkinek sincsenek.)

A francia félelmeket persze túlzottnak tartom. A grenache ugyanis a délebbi, melegebb vidékeken, a spanyoloknál, ahol garnachának hívják, igenis finom borokat eredményez. Persze, nem eltartható 15-20 évig, vagy tovább, mint a jelenlegi bordeaux-iak. Nem lehet úgy eladni őket, azzal a misztikummal, hogy majd 10-15 év múlva érnek el a csúcsra. (Nem tudom gyakran vannak-e vásárlók, akik másfél évtized múltán reklamálnak, hogy ez a bor mégsem olyan lett, mint amilyennek ígérték – de lehet, hogy ez végletesen illúzióromboló, vagy esetleg amatőr hozzáállás.)

Szóval akkor nincs mentség? Nem tehet semmit a borász a környezetrombolás ellen? 

De igen. S következzék az optimista végkicsengés, a „vörös farok”, ahogy a ’45 utáni évtizedek újságíró zsargonja emlegette a főnökök által elvárt, és ezért a cikkek végére kötelezően elhelyezett pozitív üzenetet.

Az egyik chilei borászat azzal hirdeti chardonnay-ját, hogy ez egy „széndioxid-semleges” bor. A bor előállításakor és exportjakor, szállításakor keletkező széndioxidot  úgy semlegesítik, hogy fákat ültetnek. És minden elfogyasztott pohár borral a környezet védelméhez járulunk hozzá!

Zseniális. Ettől kezdve pohárral a kezünkben is védhetjük a környezetet!