A kérdés ugye, elhangzik úgy, hogy „na, mit iszunk?” - amikor már szomjas az ember és nem bírja tovább. Aztán úgy is, hogy „mit is iszunk?” – amikor valami nagyon ízlik, és tudni szeretnénk, pontosan mi is az. És elhangzik általánosságban, hogy rendszerint mit iszunk. Most erről lesz szó.
Hogy bort, az egy dolog, de hogy milyen bort, az a nehezebb kérdés. Kezdetben úgy éreztem magam, mint egy gyermek a vidámparkban, amikor nem tudja, hová is üljön fel először, ide-oda kaptam, tétováztam, mit is tegyek a kosárba, és rendszerint rosszul választottam. Hetekig nem ittam egy jó bort, mert nem tudtam, mit is keressek, hová is nézzek, mit is olvassak a címkén. Az óriási választékban az sem igazít el, ha a szupermarketek borrészlegeinél ott találja az ember a legfrissebb borkatalógust, amit lapozgathat. Ami a katalógusban benne van, az ugyan már átment egy szűrőn, de a polcokon sokkal több fajta van, mint a könyvben.
Az első kudarcok után, amikor úgy válogattam, hogy szép a címke, szép az üveg, meg az is rá van írva „Grand vin du Bordeaux” – mert ha ez egy „nagy bordeaux-i” bor, akkor az csak jó lehet: no ez bizony tévedés – inkább azt figyeltem, hogy nyert-e már az a bor valahol? Mert ha valakik egyszer azt a bort valahol már jónak találták, akkor talán nekem is ízleni fog. Ez sem mindig jött be.
Kerestem a magyarázatot, és találtam is magamnak érveket, amelyek meggyőztek. Nem tudom igazak-e, de én belenyugodtam és elfogadtam őket. Ha másnak is el kellene magyarázni, akkor úgy szemléltetném, hogy a borfogyasztás olyasmi, mint a járművezetés. Tanulás kell hozzá, hogy egyedül művelhesse az ember. Hiába vezet el egy Trabantot valaki, egy Forma-I-es versenyautót talán sebességbe sem tudna betenni. (Megjegyzem, megnézném a nagy pilótákat is, mit csinálnak a Trabi „kilincsével”.)
Szóval a lényeg az, hogy a borfogyasztást is tanulni kell ahhoz, hogy igazán értékelni tudja az ember, mit is iszik. Enélkül nem lehet felfedezni azokat a rejtett ízeket, illatokat, amelyek benne vannak a jó borokban.
Az igazi ínyencekről azt mondják, ha elmennek egy vendéglőbe, nem is az ételt választják ki maguknak, hanem a bort. Aztán azt, hogy a nemes palack tartalma a legjobban érvényesüljön, már rábízzák a pincérre és a séfre. Ők tudják igazán, milyen ételt is kell az asztalra tenni ahhoz, hogy a kiválasztott bor valóban érvényesüljön.
Hát itt még nem tartunk. De úgy már többször jártunk, hogy egy bor nem ízlett maradéktalanul, amikor "csak úgy" megkóstoltuk. Viszont egy étel mellett kitárultak addig rejtve maradt értékei. Vagyis feltétlenül érdemes keresni az összhangot étel és ital között, mert egyik erősíti, kiemeli a másikat, és miért maradjunk szegényebbek annyival, amennyit az egyik hozzáad a másikhoz?
Megjegyzem, ezeket a rejtett szépségeket a legtöbbször a francia borokból nehéz előcsalogatni. Nem is mindenkinek tárják fel titkaikat, inkább csak azoknak, akik megdolgoznak érte. Akik a borokat hajlandók kicsit „tanulni” is.
Ja, és hogy mit iszunk? Most már azért franciát is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése