Balafánt Melankólia

Hajós - a muzeális pincefalu

A 2014-es Év Pincészetéből  érkeztünk Hajósra. Borotáról jöttünk, Koch Csabától, akivel előző este egy jót beszélgettünk – és természetesen végigkóstoltuk szinte a teljes borkínálatot az irsaitól a Csanádig, amennyit csak bírtunk, a jó adag kemencés csülök mellett...

Egy ilyen ajánlás többszörösen is érték: hiszen fontossá tett minket is, azok számára, akikhez mentünk, de minket is kíváncsivá tett, vajon miért épp a Sziegl Pincébe küldhetett bennünket vendéglátónk?

A fiatal szőlész-borász párral eltöltött órák – és a megízlelt szép kézműves borok igazolták, hogy méltán rászolgáltak Koch Csaba ajánlására (persze, hogy mi is kiérdemeltük-e a rangos ajánlólevelet, azt nem lehet tudni...)

A Sziegl Pince két háza (Kép: www.szieglpince.hu)

Az idén már 3,7 hektárról szüretelnek, vagyis Sziegl Balázs és párja, Petra, szépen gyarapítják az első ajándékba kapott parcellát. Egyszer talán majd meg is élnek belőle – mondták. Mikor borozgatás közben meséltek, arra gondoltam, milyen egyszerű is a boldogság. Kell hozzá két kis pince (persze Hajóson), kell egy kis szőlő, néhány tartály és hordó. Meg lelkesedés, hit, tudás, persze kitartás, ötlet és rengeteg munka...

És szerencse – ami nem jön magától.

Petra mesélte, hogy Balázs folyton járja a szőlőket, és gondolkodik, tervez, forog az agya. Így tett egyik ősszel is, sőt talán már tél is lehetett, mert az tűnt fel neki egy séta közben, hogy egy helyütt a tőkéken még mindig fenn vannak a fürtök, és gyorsan le kellene szedni, mert odavész az egész termés. Kiderítette, hogy kié a szőlő, és megtudta, hogy az idős ember törött lábbal fekszik otthon, ezért maradt el a munkával. Fel is ajánlotta az öregnek, hogy barátaival segítenek, leszedik, és mentik, ami menthető – cserébe a termést meg is kapták ajándékba.

Melankólia - palackban a balafánt

S mit hoz a sors? Kiderült, hogy igen ritka balafántot szüretelhettek. Kétféle bor is készült belőle: egy a késői szüretelésű, töppedt szőlőből (ez az egyik barát pincéjében), és egy másik, egy “fordítás” - ami a Sziegl Pince különlegessége lett: a Melankólia.

A tokaji borkészítési eljárás alkalmazása nem véletlen. Az aszúsodásra is képes balafánt ugyanis valaha a Hegyalján is termett, és a tokaji boroknak is alkotórésze lehetett. A hivatalosan jegyzett tokaji fajták között szerepelt – egészen a filoxéravészig. Akkor azonban kipusztult, Tokajban is, és másutt is. Csak a kunsági homok védte meg Hajós környékén, ahol megmaradt a ritkaság számba menő fajta. Erre sikerült rábukkannia Sziegl Balázsnak a tél eleji sétán.

A “fordításhoz” a Tokajban szokásos aszútészta helyett a kipréselt töppedt balafántot használták, amihez olaszrizling mustját öntötték hozzá, majd még egyszer kipréselték, ahogy kell. A Melankólia kis palackján szerényen ez áll: kézműves félédes fehérbor. Még az sincs rajta, hogy balafántból készül. (Bár nem kizárt, hogy ha rajta lenne, akkor is csak kevesek tudnák, hogy mi “fánt” terem a balafánt.)

Acéltartályok több méretben - a kicsik a kísérletezéshez

Az igazi meglepetés azonban kóstoláskor következik: Tokajtól több száz kilométerre az aszú jellegzetes aromáit, illatait sikerül megidézni a Melankólia kortyolgatása közben, vagyis könnyen hihető, hogy a balafánt akár ma is be tudna illeszkedni a szigorúan szabályozott tokaji fajták közé. (Ha a kabar 2006-ban bekerülhetett a sorba, talán a balafánt is eszébe juthat egyszer valakinek – hiszen, ha a filoxéra idejéig ott is volt, akkor csak helyre állna a természet rendje.)

Palackos érlelőpince

A Sziegl Pince a Melankóliával tett egy szép lépést annak érdekében, hogy újra felfedezzük a balafántot. S mivel a kései szüret közben néhány vesszőt is megmentettek a tőkékről, és elkezdték őket szaporítani, néhány év múlva már saját balafántot is szüretelhetnek. Jókor tették. Mert amint hírlik, az egyszer leszüretelt parcellát idős tulajdonosa azóta eladta, és a régi tőkéket mind kivágták...