Pezsgő ellenállás

Sokszor tréfálkoztunk annak idején azon, hogy a partizánok száma arányosan nőtt azzal, ahogy távolodtunk időben a háború végétől. Most, 70 évvel a partraszállás után azt kell megtudnunk, hogy a francia ellenállás hősei között, bizony, ott voltak a nagy pezsgőkészítő pincészetek is. Csakhogy ez nem vicc, könyvek, dokumentumregények is születtek erről. Legutóbb pedig a neves angol bormagazin írt róla.

A célpont: Champagne

A német megszállás idején a nácik sokmindent megtettek azért, hogy megkaparintsák a franciák italkészleteit. Egyrészt nem sok jobb "üzlet" van annál, mint a hadizsákmányként olcsón megszerzett drága borokat, pezsgőket, konyakokat jó pénzért eladni - ebből is pénzt csináltak ugyanis, hogy a Wehrmachtot finanszírozzák. Másrészt sok-sok jó pontot szerezhetett az a német parancsnok, aki jeles ajándékot küldött haza feletteseinek. Berlinben el is várták, hogy havonta érkezzen jelentős szállítmány a franciáktól. Harmadrészt maguk a megszállók is szívesen fogyasztották a megszerzett italokat. A franciák pedig mindent elkövettek, hogy megóvják készleteiket a fosztogatástól.

Az ellenállók különféle leleményekkel próbálták megtéveszteni a németeket: például lefalazták a pincéiket - természetesen úgy, hogy ne lehessen észrevenni a friss falakat. Mögöttük rejtették el az értékesebb palackokat.

Rejtekhely és fegyverraktár is lehetett

Vagy: átcímkézték az üvegeket. Silányabb borokra/pezsgőkre ragasztották a márkás címkéket. Az egyik weinführer (így nevezték azokat a német tiszteket, akiknek kifejezetten az volt a feladatuk, hogy minél többet megszerezzenek a francia borvidékek hatalmas készleteiből), Otto Klaebisch, aki történetesen borász és borkereskedő volt a Rajna-vidéken, egyszer ki is kérte magának, hogy "miért próbálnak buborékos mosogatólét adni nekem pezsgő helyett"? A választ az akkor 20 éves Francois Taittinger akképp adta meg: "Nem mindegy? Úgyis olyanok issszák meg, akik semmit nem tudnak Champagne-ról!" Be is zárták érte a németek jópár napra.

Klaebisch ugyanis nagy szakértője volt a boroknak és pezsgőknek. Ezzel foglalkozott Németországban: az egyik legnagyobb importőre volt előzőleg civilben is a Champagne-nak. Pontosabban nem ő, hanem a Henkell-család, ahová beházasodott. (Ő is, és Ribbentropp, későbbi külügyminiszter is, aki a sógora volt.) Ezért is kapta meg a kiemelt célpontot katonaként: a legjobb pezsgőtermő vidéket. Ami persze nagy feladatokkal járt: óriási mennyiségeket kellett leszállítania a berlini vezérkarnak. Göring egymaga milliószám követelte a pezsgőt a Luftwaffe számára.

Milliószám vitték a németek

A megszállás első két hetében a németek két millió üveg pezsgőt foglaltak le Champagne-ból, utána már igyekeztek "vásárolni", bár a weinführerek fő feladata az volt, hogy minél többet, minél olcsóbban szerezzenek meg. Klaebisch állítólag heti 400 ezer (!) üveg pezsgőt követelt a franciáktól, ami szinte teljesíthetetlen követelés volt, több pincészetet a csőd szélére is juttatott.

Robert Jean De Vogüé gróf, a Moet&Chandon pezsgőgyár tulajdonosának elnökletével a franciák már 1941-ben meg is alakították a helyi pezsgőkészítők tanácsát (CIVC), amely hivatalos tárgyalópartnerévé igyekezett válnia a németeknek, és ez csak azért sikerülhetett, mert a gróf igen magas szintű kapcsolatokkal rendelkezett Európa több királyi famíliájához, mi több rokoni szálakkal is, de a Vatikánban is voltak összeköttetései.

A helyzet pikantériája, hogy a Moet&Chandon 24 kilométernyi pincerendszerét a megszállás ideje alatt az ellenállók végig rejtekhelynek és fegyverraktárnak használták. A németek egyébként, amikor bevonultak, a pezsgőgyár fő épületének számító Hautviller bencés apátságot, ahol a Dom Pierre Perignon nevű szerzetes rájött a pezsgőkészítés módjára, felégették és megszállták, majd azt követelték, hogy heti 50 ezer üveg pezsgőt szállítsanak Németországba...

(Kép: www.maisons-champagne.com)

A franciáknak nem nagyon volt választásuk. Másnak nem adhattak el, csak a németeknek. Akik aztán továbbadták a pezsgőt és a bort – legalábbis egy részét - a világnak, felárral. Összesen a háború alatt 86 millió palack pezsgő és 82 millió hektoliter bor került a németekhez. Ez a teljes francia bor és pezsgőtermelés 57 százaléka volt. A háború előtt mindössze 1 százalék jutott a német piacra...

Ilyen szervezett fosztogatás hallatán teljesen érthető, hogy - az egyébként nagy pezsgőkedvelő hírében álló - Churchill azt hirdette a háború vége felé: "Nem egyszerűen a franciákért, Champagne-ért harcolunk!"

(Az első három képért köszönet a farandwise.com blognak)