Minden harmadik eladó

Saint-Emilion: az egykori vízimalom ma vendégeket fogad

„Óh, nincs nekünk annyi pénzünk! A bankoké ez itt mind” – mutatott körbe szállásadónk Saint-Emilionban, ahol a szőlőskertek között egy átépített vízimalom egyik apartmanjában töltöttünk néhány éjszakát. A kis magánszállás értéke ott, azon a helyen több százezer euró lehetett, ami kisebb vagyon, de a tulajdonos szőlővásárlásra nem gondolhatott. Az jóval nagyobb pénz lett volna, akkor. 2008-at írtunk, még a válság előtti utolsó napokat. Azóta ott is zuhantak az árak, igaz, a legjobb szőlőké csak kevésbé.

A válság Bordeauxban is érezteti hatását, és a legjobb birtokok nyomában kullogó kisebb borászatok bizony értékesítési gondokkal küzdenek. A borkészítéssel nem, csak szőlőtermesztéssel foglalkozó gazdáknak pedig egyre kevésbé éri meg, hogy szövetkezeti  felvásárlásra termeljenek. (Ez eléri a megtermelt szőlőmennyiség 20 százalékát!) Komolyan fontolgatják tehát, hogy felhagynak a szőlőműveléssel, és inkább elfogadják az EU által cserébe felajánlott támogatást. Különösen, ha idősek, és a családban nincs, aki folytassa a mesterséget.

Persze, van aki inkább eladná a birtokot, de ez nehéz próbálkozás, még Bordeauxban is. A kevésbé rangos területek ugyanis nem kapósak, ráadásul ebből nagyon nagy a kínálat. Minden harmadik (!) kisbirtok tulajdonosa, ha nem is kínálja a földjét, de azt mondja, ha jó ajánlatot kapna, bizony nem habozna. Aki aztán nem kap ajánlatot, mit mást is tehet? Elfogadja az uniós támogatást, és felhagy a szőlőműveléssel. 

Bordeauxban 1981-ben még csak 100 ezer hektárnyi szőlőt műveltek, de 2007-re a terület még negyedével emelkedett, 125 ezer hektárra, de az volt a csúcs. Azóta néhány év alatt 10 ezer hektáron szűnt meg a szőlőtermelés. Igaz, ezek között vannak olyan városszéli területek is, amelyeket  ingatlanfejlesztési projektek kaparintottak meg. Bordeauxban 8200 szőlősgazda van, és ha igaz, hogy a harmaduk szabadulna a szőlőjétől, az ijesztően magas szám.

A filmsztár, Zsao Vei, aki 4-5 millió dollárért vett borászatot

De ki az, aki vásárol? Akinek pénze van - eddig nem meglepő -, és aki a megtermelt borra piacot is tud szerezni. Ezek a kínaiak. Státusszimbólum lett a kínaiak körében bordeaux-i borászatot venni, vásárolt már filmszínésznő, kosárlabdasztár és olajmilliárdos is. Ha megvolt a pénzük, és megvan hozzá az otthoni kapcsolatrendszerük, hogy eladják a bort, jó üzletet csinálnak. Azt mondják, már több, mint egy tucat bordeaux-i borászat került kínai kézbe.

A kínaiak egy jól kereső rétege hajlandó sokat fizetni a borért, ha az francia. Ezért aztán van a kínai piacon állítólag „ál-francia”bor is bőven. De ha így megy tovább, egyre több eredeti kínai-francia bor is színesíti majd a kínálatot.