Bordeaux-i a csúcson

Franciaországban, ahol eredetvédett borvidékekből több, mint háromszáz van, és többezer borász gazdálkodik, nem lehet túl nagy dolog két tucatnyit összehívni egy januári borbemutatóra. Hiszen eladni mindegyikük akar, különösen manapság, amikor még a bordeaux-i borok is megérzik a válságot. Az egyik csúcsborászat, a Lafite 2008-as évjárata értékének csaknem a felét elvesztette egy év alatt a nemzetközi bortőzsdén. (Amin persze nem a Lafite bukik, hanem az, aki megvette egy éve 14 ezer fontért (!!) ládáját, és az év végére csak 8100-at ért a 12 üveg. )

Semaine des vignerons: borászok hete Les Ménuiresben

Ebben persze nemcsak az van benne, hogy az elmúlt évek egymás után produkáltak jobbnál jobb évjáratokat 2009-től kezdve, és a bortőzsdézők „portfóliót váltanak”, vagyis a korábbi gyengébb évjáratoktól szabadulnak, hogy az értéküket még a válságban is jobban tartó borokba helyezzék át a tőkéjüket. A zuhanás nem lett volna ekkora, mondják, ha nem kezdődött volna egy kis pénzszűke Kínában. A kínai bankok ugyanis az inflációtól való félelmükben visszafogták a pénz áramoltatását a gazdaságba. Azok után, hogy a 2009-10-ben 18 trillió jüant helyeztek ki a vállalkozásokhoz, tavaly visszafogták a hitelezést. Ezt látván a befektetők egy része pénzzé tette, amit tudott. Sokan a „fine wine” befektetéseket. Ettől már zuhantak a csúcsborok árai.

Az említett borbemutatón nem ezek a csúcsborok voltak jelen, de a rendezvény mégis egyfajta csúcsot jelentett: a francia Alpok legnagyobb síparadicsomában, a csaknem kétezer méter magasságban fekvő falucskában, Les Ménuiresben szervezték. Nem annyira a szakmának, hanem az új évet síeléssel köszöntő közönségnek. Éppen ezért csak este volt nyitva, hogy az aktív pihenés programját ne zavarja.

Jean-Marie Roumégous, a kép jobb szélén

Találomra, az egyik bordeaux-i borásszal elegyedtem szóba, hogy végre megtudakoljam tőle oly sok csalódásom okát: a Bordeaux Superior felirat láttán annyiszor gondoltam, hogy most valami „szuper” bort vásárolok, de semmi különlegeset nem tapasztaltam, vajon miért?

Jean-Marie Roumégous, a Chateau Bouchoc tulajdonosa és 13 hektáron gazdálkodó borásza először megkóstoltatta velem a 2009-es „sima” borukat, aztán a superiort, és közben magyarázott:

„A superior tulajdonképpen válogatás. Ugyanarról a tábláról először kiválogatjuk a legérettebb, legszebb fürtöket, és abból külön bort csinálunk. Ez a superior.  A többiből, a maradékból lesz a sima” – mondja, és hozzáteszi, hogy a borkészítésnek sincs állandó receptje. Kétféle bort házasítanak, cabernet sauvignont és merlot-t, de az arány mindig más. – „Attól függ, hogy milyen a termés. Minden évben más lesz az arány.”

Az ígéretes superior

Aztán még átismételjük, hogy Bordeaux-ban fajbort sohasem csinálnak, ott mindig többféle szőlő legjavát igyekeznek összeházasítani. A kóstolás után megállapítom, hogy hasonló ízlésünk van: a végeredmény ugyanis kevésbé savas, lágyabban tanninos vörös:  érezhető benne a merlot túlsúlya. A 2003-as büszkeség, a chateau reserve bora azonban már halványodik. Ő már túl van a csúcson.

Mellettünk egy német vendég áll meg. Kóstolni kezd, aztán nagy lendülettel belevág: miért van az, hogy ő már annyi superior bordóit vett a boltban, de otthon kiderült róla, hogy semmi különleges? Megmosolygom a kérdést, de a választ már nem hallgatom meg még egyszer. Kezemben egy ígéretesnek gondolt 2009-es Chateau Bouchoc Bordeaux Superiorral távozom a szállingózó hóban.