Kínai piac

„Minél jobban meg vagy győződve arról, hogy ismered, annál kevesebbet tudsz róla.” Igaz ez a mondás – állítólag – a nőkre, a jó bordeaux-i borokra, és Kínára is. Ezt mondja egy Hongkongban dolgozó borkereskedő, és nehéz vitatkozni vele. (Ismerem az érzést, hiszen ha hozzáteszem a sorhoz az Európai Uniót, amit nyolcadik éve követek figyelemmel Brüsszelben, sokszor látom úgy, hogy minél jobban ismerem, annál inkább rájövök, hogy milyen keveset tudok róla. Kérdés, hogy kiben van bátorság ahhoz, hogy ezt az állapotot felismerje.)

A kínaiak valamit jól csinálnak. Sanghaj látképe (fotó: dreamstime.com)

De abban van igazság, hogy a kínaiak valamit jól csinálnak. Az ő kezükben van az amerikai államadósság tekintélyes hányada, de az euróválság megoldásában is számítanak a kínai befektetőkre. Náluk akar megtelepedni az olcsó munkaerő és az alacsony beruházási költségek miatt a világ ipari termelése.

Hogy miért olcsó a munkaerő? Mert a munkás kevesebbet keres mint európai kollégája, és nyugdíjrendszert sem működtetnek Kínában. Beruházni meg azért olcsóbb, mert nem kell annyi szabálynak, aggodalmaskodó környezetvédelmi előírásnak megfelelni  (ami persze nem jó!). Viszont a sok-sok külföldi tőkéből kezdenek jobban élni (egyesek meggazdagodni), és kezdenek fogyasztani. Bort is.

Az persze legenda, hogy Kína a luxuscikkek piaca, és hatalmas összegeket költ mindenki a legmárkásabb divatcikkekre és a legelegánsabb italokra. Költenek persze arra is, de az értékesített francia borok átlagára 4 dollár. A teljes import átlaga pedig ennél is kevesebb. Hogy akkor mi a jó a kínai piacban? Hát az, hogy mekkora. Ott igenis a méret számít!

Minden kínai elfogyaszt egy évben egy üveg bort. Ha ez az átlag alacsonynak is tűnhet, mégiscsak 1 milliárd 300 millió palack bort jelent egy évben. Ebből az import  400 millió üveg bort tesz ki. Hagyományosan ugyanis a kínaiak - kínai bort isznak. Igaz, az import az elmúlt években rohamosan emelkedett, több, mint tízennégyszeresére öt év alatt. (Nem véletlen, ha a kínai borász igyekszik úgy tenni, mintha a saját bora is külföldi lenne, vagyis hamisít, megtévesztő címkével látja el a palackot.)

Kínai trend: üzletember étteremben, laptoppal, borral (dreamstime.com)

A kínai borfogyasztás az eddigi ugrásszerű növekedés ellenére még mindig hatalmas potenciállal rendelkezik. Az import borok elsődleges forgalma ugyanis az éttermekhez köthető, a bolti kereskedelemben tehát még újabb lehetőségek vannak.

 A baj az, mondják a kínai piac jó ismerői – akik ugye, mint hallottuk, meglehet nem is tudnak olyan sokat a valóságról – hogy Kínában minden bizonytalan. Tényeket kevesen és keveset tudnak, pontos adatok nincsenek, az elemzések is jórészt becslésekre utalnak, esélyekről beszélnek. S mivel az ország hatalmas és rendkívül heterogén, teljesen más a fejlett nagyvárosok környéke, mint a távoli vidékek. 

Lehet, hogy nincs is olyan, hogy „kínai piac”?