Az ausztrál nemzetközi borverseny állítólag a legszigorúbb a világon. Mert a benevezett borok alig 15 százaléka kap valamilyen díjat. Ez valóban magyarázhatja, hogy miért csalódik annyiszor az ember, amikor egy arany plecsnis bort vesz meg. Reménykedik, nagyokat nyel, amíg kibontja, aztán kiderül, hogy egy – jó esetben – átlagos palack került a birtokába. Mert sok a verseny, sok a díjazott, tehát sok a plecsni. Túl sok. A jó bor meg kevesebb.
Az ausztrálok nem csak a szigorukkal különböznek ám. Ők szervezik az egyetlen borversenyt, ahol a borokhoz kategóriánként más-más ételt társítanak, és az értékelés elengedhetetlen szempontja, hogy a bor hogyan társul az étel ízvilágához, illetve a kategórián belül melyik bor illik legjobban az elkészített ételhez. Vagy inkább ételkölteményhez.
![]() |
Sült galambmell gombás tésztaágyon - idén ez járt a pinot noir mellé |
A 2012-es verseny bírálata épp október közepén zajlott. Több fázisban.
Az első körben a 12 tagú zsűri hat párt alkot, és előminősítést végez a kétezer benevezett borból. Céljuk, hogy húsz százalékot tartsanak meg a döntőre, vagyis mintegy 400-féle bort. A bírált borokat itt még étel nélkül kóstolják, anélkül, hogy a bor eredetét ismernék. Csak a fajtát, vagy házasítás esetén a fajtákat ismerik, ennyi szerepel a bor kísérőlapján. Sem az ország, sem a borvidék, sem az évjárat nem számít, arra figyelnek, hogy milyen a bor ízhatása, harmóniája, egyensúlya.
![]() |
Dolgozik a zsűri az első kör válogatásán |
Számoljunk kicsit: a 2000 nevezett bort hat páros kóstolja végig, ez legalább 330 bor páronként – ennyit értékelnek öt nap alatt. Nem is olyan könnyű munka!
Az első kör után, amikor 400-asra, a nevezettek 20 százalékára szűkítették a mezőnyt és kialakult a döntő, kategóriákba sorolják a résztvevőket: pezsgők, vörös pezsgők, desszertborok, likőrborok, aromás fehérborok, rozék.
Érdekesség, hogy külön kategóriát képez két fajta: a pinot noir és a sauvignon blanc. Ezt – mondják a szervezők - épp az értékelés utolsó fázisa indokolja: amikor ételek mellett bírálják a borokat. Ez a két fajta ugyanis külön ízvilágot képvisel, ezért más ételekhez párosítható, mint a többi fehér vagy vörösbor, így a séfek évről-évre külön fogást készítenek melléjük.
![]() |
Öt napon át legalább 330 bort értékelnek a szakértők |
A 400 döntős közül 300 kap valamilyen díjat (ez a 2000 benevezett bor 15 százaléka). 200 résztvevő kap Kék-Arany díjat – ami az összes döntőbe jutott fele (az elnevezés a kék szalagra céloz, valójában csak kiemeli az aranyérem rangját). Közülük választanak végül százat a TOP100Wine címre.
Bár világversenynek mondják – és van is résztvevő minden kontinensről – a földrajzi közelség miatt elsősorban az ausztrál és új-zélandi borok versenye ez. Mégis, a szigorú válogatási szabályok miatt bizonyára nem csalódik, aki a TOP100Wine aranyérmét keresi a palackokon.
(Köszönet a képekért a Sydney International Wine Competition szervezőinek)
(Köszönet a képekért a Sydney International Wine Competition szervezőinek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése