Világhír

A magyar bor világhírű. Csak a világ alig tud róla. Márpedig, ha a világ nem tud róla, világhírű sem lehet. De fogalmazzunk másképp.

A magyar bor a legjobb a világon. Csak a világ még nem ismeri eléggé. Az első mondatban így is van talán valamennyi túlzás, de annyit azért bátran ki lehet jelenteni, hogy a legjobbak között van a helye. Ezt mondják, akik ismerik a magyar borokat és a világ borait is. 

Mit tehetünk azért, hogy a magyar bor ismertebb legyen a világon? Megvannak-e ehhez az eszközeink, a lehetőségeink? Kinek a feladata lenne, hogy elterjessze jó hírünket a világban?

Azért gondolkodom ilyesmin, mert hallottam a magyar borászokat a televízióban, amint arról panaszkodtak, hogy a hatvanas évek eleje óta csökken a borfogyasztás Magyarországon, és így nehezen térülnek meg azok a látványos fejlesztések, amelyek az elmúlt húsz évben a magyar borászatokban végbementek.  

Tehát, ha otthon kevesebbet lehet eladni, akkor exporttal kell próbálkozni.

Jó, de hogyan? Jön a nagy dilemma: ha nem ismernek bennünket, nem adják meg azt az árat, amit a mi borunk megér, amennyit meg megadnának, annyiért nem éri meg odaadni.

Támogatni kellene a borexportot? Azt meg az EU-n belül nem nagyon lehet. Egy-egy marketingkampányt talán lehet finanszíroztatni, de tartós jelenlétet ilyesmiből kitermelni aligha lehetséges.

A magyar bornak minél magasabban lenne a helye

 A magyar boroknak a legnagyobb mennyiséget forgalmazó szupermarketek borpultjain legalábbis a középső polcokon lenne a helye. Meg följebb. (A gyakorlat szerint szemmagasság fölött vannak a jó /és drága/ borok – hogy föl kelljen nézni rájuk?)

De az alsó polcokról hosszú út vezet a középsőre, és tovább.  Egy nagyobb ország szupermarket láncaiban tartósan jelen lenni, megalapozni a magyar bor hírnevét, ahhoz egy-egy hazai borászat termelése még kevés is lehet. Mindenképpen közös megjelenésre kellene tehát törekedni. Borvidékenként, vagy ha az nem elég, borrégiónként. Készülhetne közös design, közös címke, plakát, szóróanyag, az ilyesmit lehet marketing támogatásból előteremteni. A telített piacokra belopakodni nem lehet, oda be kell robbanni. Külföldön ismertté válni még így is hosszú évekbe telhet. S addig?

Addig marad a zsugorodó hazai piac. A borfogyasztás csökkenése egyébként nem egyedi magyar jelenség, hanem európai. Más nagy bortermelő nemzeteknél is kevesebbet adnak el, miközben az import növekszik. 2004-ben a Magyarországon elfogyasztott bor mennyiségének alig 2 százaléka volt külföldi, 2007-re már 10 százalék volt az import.

Lehet abban valami jó is, ha a külföldi borok megjelenése versenyre kényszeríti a hazai borászatokat, árban és minőségben is. Mert legalább a hazai borfogyasztók is összemérhetik, vajon van-e olyan jó a magyar bor mint a más országból érkezett. És akkor az elején feszegetett kérdésre is könnyebb lesz válaszolni.