Világbajnok bor

Fülledt éjszaka volt, és a kis párizsi szállodában csak nyitott ablaknál lehetett aludni a Quartier latin-ben. 1998-at írtunk akkor, és javában zajlott a futball világbajnokság. Ennek megfelelően zsúfolásig tele voltak a szomszédos éttermek, és a szurkolók a tévék előtt is úgy üvöltöttek, mintha a stadionban lettek volna. Az ünneplésnek (vagy hangos kesergésnek) a meccs után sem lett vége még jó darabig, vagyis a semleges szállóvendégek kénytelenek voltak álmatlanul hánykolódni az ágyban.  A magyar válogatott nem volt ott azon a VB-n (sem), így a győztesek örömét, és a vesztesek bánatát egyaránt csak irigyelhettük.

Már csak interneten ...

...árulnak ilyen "ereklyét"

Arra már nem is emlékszem, hogy aznap este ki játszott. De a francia vébé jellegzetes souvenirjére, a focilabdából kinövő, Eiffel-torony formájú borospalackra igen. Erre a „marketingeszközre” több borászat is rácsapott. Hiába, nagy dolgokra képes a kreativitás! (Bár ez az üvegcse nem feltétlenül tartozik közéjük.  Inkább amolyan dizájncenterbe való szépség...)

Sikerült ellenállnom a kísértésnek, hogy vegyek a focilabda talpazaton éktelenkedő Eiffel-toronyból,  és nem is hiszem, hogy eszembe jutott volna ez a rossz álom, ha nem olvasom a Decanter Magazinban, hogy a brazilok már kiválasztották a 2014-es VB hivatalos borszállítóját. Meg is rettentem, hogy egy újabb „érdekességgel” gyarapszik majd az ajándéktárgyak kínálata, de amikor felkerestem a Lidio Carraro borászat honlapját, elkezdtem bízni benne, hogy talán mégsem (bár a kereslet nagy úr, és az igényeket egy jól működő piacgazdaságban bizony ki szokták elégíteni).

A család - és a FIFÁ-nak készülő új márka

Hitvallásuk szerint ugyanis a lehető legtermészetesebben igyekeznek termeszteni a szőlőt, és ez áll hozzájuk közel a borkészítésnél is. Soha nem használnak barrique-hordót az érlelésre, mint mondják, a bornak a termőhely, a talaj tulajdonságai kell, hogy megadják a jellegzetességét, ne az, amiben tárolták. Minden általuk termelt fajtánál a szőlő legnemesebb tulajdonságait igyekeznek kihasználni és megőrizni. Kínálatukban cabernet sauvignon, merlot, tempranillo, tannat, pinot noir és chardonnay szerepel, valamint természetesen ezek egyes házasításai is. Ráadásul még pezsgőjük is van.

A Lidio Carraro nem a legnagyobb és legismertebb brazil borászat, ezért meglepetésszámba megy, hogy ők lettek a FIFA partnerei. A VB-re új márkanévvel is megjelennek: a “Faces” borsorozat lesz egyedül jogosult arra, hogy a FIFA és a 2014-es VB hivatalos emblémáját világszerte felhasználja palackjain. Cserébe ezeket a borokat szolgálják majd fel a különböző FIFA-rendezvényeken. Az első vörösborral már májusban megjelennek.

A Lidio Carraro borászat azzal számol, hogy a FIFÁ-val kötött üzletnek köszönhetően a foci VB-ig megduplázzák majd a forgalmukat.

Két éves cabernet a filoxéra előtti időkből

Ellentmondásnak tűnik, de nem az. Egy 2011-es chilei  cabernet sauvignon igenis származhat a filoxéra előtti időkből. A szőlőt ott, az Andok túloldalán ugyanis megkímélte a pusztítás, és léteznek olyan ültetvények, amelyeket még a XIX. század végén telepítettek, és azóta is teremnek.

Egy ilyen bor akadt a kezembe, és megvallom, nem kis izgalommal, de több kérdéssel fogtam a kóstoláshoz. A kérdéseket most is fölteszem, mert azóta sem tudom rájuk a választ.

Mindeddig azt hallottam, hogy a kordonos művelésű szőlő úgy 30 éven át terem, a “gyalogtőkés” pedig tovább, 50-60-ig. Hát akkor hogy létezik, hogy Chilében 130-140 éves tőkék is teremnek? Méghozzá milyet! – természetesen erről is lesz szó mindjárt.

Vajon a filoxéra utáni szőlőtelepítések valóban rövidebb élettartamúak? És ennek oka az lehet, hogy az új telepítések oltványok? (Nem hosszú életű a Trabant alvázon a Mercedes karosszéria...?)

A filoxéra ellen ugyanis az a legkézenfekvőbb védekezés, hogy Amerikából származó, ellenálló fajták  gyökerére oltják rá a minőségi borszőlő fajtákat. Az észak-amerikai Noah, Othello, Elvira vagy Concord ellenáll a gyökértetveknek, de a bora nem jó, ezért kell a jobb fajtákat ráoltani. (Létezik  emellett vegyszeres védekezés is: szénkéneget juttatnak a szőlő gyökeréhez, ami elpusztítja a kártevőt. De van, ahol varangyosbékát ástak el a szőlő gyökeréhez, hogy az majd felfalja a tetveket.)

Chilének az volt a nagy szerencséje, hogy megkímélte az 1800-as évek utolsó évtizedeinek járványa, és fennmaradtak az eredeti szőlőtelepítések. Nem csupán ilyen telepek vannak persze, hiszen ez azt jelentené, hogy a filoxéra járvány után nem lettek volna újabb telepítések, márpedig voltak, szép számmal. De azok már ott is hibridizált minőségi fajták: oltványok, amelyek gyökere nem érzékeny a filoxéra esetleges jelenlétére.

Az “Andok istene” (ezt jelenti a palackon olvasható név: TUNUPA) azonban valóban a filoxéra előtti időkben telepített cabernet sauvignonból készült. Ráadásul a nevezetes Colchauga völgy legelső ültetvényéről származó szőlőből. Ez a cabernet sauvignon tehát még nem volt oltvány, cabernet sauvignon a gyökere is, a szára is, a vesszője is. Más is volt a belőle készült bor, mint bármelyik cabernet sauvignon, amit előtte kóstoltam.

Sokkal lágyabb, selymesebb tanninjai voltak, kevésbé volt savas, “férfias”, mint amire számítottam. Inkább a cabernet franc gyümöcsös simaságát idézte fel számomra. Talán a lecsengése volt rövidebb a vártnál, és abban lehet nyomára bukkani, hogy végül is egy fiatal, alig két éves borról van szó, amely hordót alig-alig látott, szinte azonnal palackba került. Ha ott maradt (volna), akkor  1-2 év érlelés után még ígéretesebb eredményt mutathatna.

Hogy különbözősége az eddig ismert cabernet sauvignonoktól valóban a szőlő korának és “másságának” köszönhető-e – talán a szakértők tudnak rá magyarázatot. Mindenesetre érdemes figyelni arra, ha valahol filoxéra előtti időkből származó szőlő borára bukkan valaki.

Nem kell feltétlenül Chiléig menni érte. Európában is maradtak – néha megmagyarázhatatlan körülmények között –olyan szőlőskertek, amelyeket megkímélt a filoxéra. Például Santorini-szigetén  Görögországban. Az assortyco nevű szőlőről mind a mai napig nem tudják, vajon a növény áll-e ellen a gyökértetveknek, vagy a sziget erősen vulkanikus talajában meg sem él a filoxéra.

Toscanában, a Montalcino-borvidéken is van egy csöpp, fél hektáros szőlő, a Lisini-birtok, amely nem tudni miért, ugyancsak megúszta. “Prefilossera” nevű borukat erről is nevezték el.

Bollinger pezsgő - fotó: Jukka, flickr

Franciaországban három kicsiny birtokon, Champagneban a pinot noirt kímélte meg a járvány. A belőle készült Bollinger  Vieilles Vignes Françaises pezsgő különlegességnek számít, mert sokkal testesebb, kiérleltebb, gazdagabb íze van, mint a cég oltványszőlőből készült italainak.

De menedéket jelent a filoxéra ellen a kvarchomokos talaj is. Provence déli részén, a Rhone-folyó torkolatánál készülnek a Vins des Sables (homoki borok), és filoxérának nyoma sincs. Nem szereti a forró, homokos, szeles vidéket...