Obama pezsgője

Nem volt elég, hogy az eladások rohamos csökkenése miatt 2012 rosszul végződött, az új év is rosszul kezdődött a francia pezsgő hívei számára. Nem kisebb intézménnyel kerültek összetűzésbe, mint a washingtoni Fehér Házzal. Igaz, nem a franciák tehetnek róla!

Az amerikaiak elkövették azt a „botorságot”, hogy Obama elnök második ciklusának hivatalos beiktatási vacsoráján nem francia pezsgőt szolgálnak fel. De nem ezzel van a baj. A nagyobb gond az, hogy a kaliforniai pezsgőt, amit a desszert, az almáspite mellé kínálnak, „champagne”-ként írták az étlapra, ami – a legtöbb országban, amely erről megállapodott Franciaországgal – szigorúan tilos.

A 2006-ban aláírt francia-amerikai névhasználati egyezmény egyébként nem visszamenőleges hatályú, tehát a régebbi palackozású amerikai pezsgőkön szerepelhet még a „champagne” kifejezés, vagyis nem kell újracímkézni a régi palackokat. Az elnöki beiktatáson kínált „KORBEL Natural” Russian River Valley Champagne is korábbi palackozás, tehát a címkével nincs is gond. A franciák attól borultak ki – és ennek a Champagne Bureau (a rangos pezsgőkészítők washingtoni képviselete) hangot is adott –, hogy a vacsorára kinyomtatott étlapon másképp kellett volna írni az ital nevét.

Méthode Champenoise - az "amerikai" helyesírás is bírálható

A menüsorban ugyanis ez olvasható: Korbel Natural, Special Inaugural Cuvée Champagne, California. Nos, a két  utolsó szó sorrendje háborította fel a franciákat. Helyesen csak „California Champagne” lehetett volna. Az amerikaiak ugyanis a megállapodásban másoknál kedvezőbb pozíciót tudtak kiharcolni maguknak azzal, hogy végülis használhatják a „champagne” szót, de csak a készítés helyével együtt „California Champagne”, vagy „New York Champagne” kifejezésként. De ezt a „könnyített” feltételt sem tartották be.

A hiba persze nem helyrehozhatatlan. A beiktatási menüt egyelőre ugyanis csak a sajtóban tették közzé. A francia tiltakozás nyomán a beiktatási vacsora kongresszusi szervezői sietve közölték is, hogy a kinyomtatott hivatalos menükártyán pontosítják majd a pezsgő nevét. Vagyis az egész közjáték nem egyéb, mint „vihar egy kanál pezsgőben.” De azt mindenképpen jelzi, hogy a márkanevek, a földrajzi jelzések használata kényes kérdés. Gondoljuk csak el, hogy mi mennyire érzékenyek vagyunk a  tokajira!

Bajban a kurrens konkurrens?

Tokaj legnagyobb vetélytársa, a francia Chateau d’Yquem nemrég bejelentette: nem készítenek 2012-es évjáratot. Nem lett olyan a termés, amiből a világ talán legrangosabb édes borát olyan minőségben elkészíthetnék, amely méltó lehet arra, hogy folytassa, megőrizze a bordeaux-i borászat hagyományait. A Chateau d’Yquem a világ egyik legdrágább fehérbora, és 20 éve egyszer sem fordult elő, hogy  ne készítettek volna belőle. Az időjárás azonban nem volt kegyes hozzájuk.

A világ egyik legdrágább fehérbora: 200 euró körül van egy palack

Bordeauxban elsősorban a vörösborok adnak rangot a borászatoknak, de van egy megye, Sauternes, ahol a fehérbor az egyeduralkodó. Méghozzá olyan szőlőből, amit a botrytis cinerea gomba tett töppedté. Vagyis ugyanaz történik, mint Tokajban: ködös őszi hajnalokon a nemespenész megtelepszik a szőlőszemeken, felszívja belőlük a vizet, hogy idővel ne maradjon más, csak a sűrű, édes, cukros, barnás héjú fürt. Napközben, ha száraz az idő, felszáll a a köd, az aranyló őszi napfény felszárítja a párát, hogy ne kezdődjön meg a rothadás, majd másnap reggel kezdődik az egész elölről, és ez így megy napokon át.

Tokajban a furminttal,  sárga muskotállyal, hárslevelűvel  történik ez, Sauternben a semillonnal, sauvignon blanc-nal. De nem mindig.

A Chateau d’Yquem dűlőin az idén például nem. Végigcsinálták ugyan a szüretet, de az első kóstolások után úgy döntöttek:  a bor nem érné el azt a minőséget, hogy megkaphassa a rangos címkét, ezért inkább kihagyják a 2012-es évjáratot.

Hogy más néven esetleg palackozzák-e a bort, nem tudni. A nagy borászatoknál gyakorlat, hogy a csúcsborukból sem készítenek annyit, amennyit csak tudnak, hiszen nem akarják rontani a saját üzletüket: inkább kevesebbet adnak el, de jobb áron, mintsemhogy a nyakukon maradjon a készlet egy része. Rendkívül alapos válogatás után csakis a legeslegjobb minőség kerül a „csúcsborba” – a maradékból más néven, úgynevezett „második bort”készítenek. (Ez a bor is ugyanarról a dűlőről származik tehát, ugyanaz a borász készíti, ezért fel is ismerhető benne a csúcsbor több jellegzetessége, a minősége mégis más. No és az ára is...)

A Chateau d’Yquem is készít más bort, mint a híres édeset, de az jellegében teljesen különböző. A szüret közeledtével választanak ki olyan sorokat, amelyek a kiváló száraz fehér bor, az „Y” alapjául szolgálnak – sauvignon is, semillon is kerül bele.

De az idén „Y” ha lesz, az már hónapokkal ezelőtt eldőlt, hiszen azt a szőlőt a botrytis cinerea érkezése előtt le kellett szedni. A botrytis-es szemekből csak a Chateau d’Yquem készül.

A fehérborok között csillagászatinak nevezhető 200 eurós palackonkénti árnak azért van magyarázata. Amellett, hogy meg kell fizetni a márkanevet és a minőséget, a borkészítés magas költségei is indokolják, hogy miért kérnek ennyit egy palack Chateau d’Yquem-ért.

A száz hektárnál valamivel nagyobb birtokon 80 százalékban semillont, 20 százalékban sauvignon blanc-t termesztenek. De olyan szigorú terméskorlátozással, hogy egy-egy tőke talán, ha egy pohár bort terem. A termésátlaguk hektáronként 9 hektoliter, aminek az az oka, hogy 20 alkoholfokos mustot akarnak elérni, és ehhez 360 gramm/literes cukortartalomra van szükség. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a nemesrothadást okozó botrytis gomba hosszabb időn át telepedhet meg a szőlőszemeken. A bogyó héja elvékonyodik, és belülről a víztartalom gyorsabban elpárolog. Így lesz egyre sűrűbb és édesebb a barnuló, zsugorodó szőlőszem. (És ha ilyenkor jön az eső, a nedvességtől felgyorsul a rothadás, és a termés menthetetlen.) Ha minden rendben megy, mire 18 fokról elérik a kívánt 20 alkoholfokot, a mustnak a térfogata a felére is csökkenhet. Ezért lesz olyan kevés bor egy hektárról.

Sauternes: a botrytises fürt alig ad mustot

Oka még a drágaságnak a sok kétkezi munka is. Gyakran ritkítják a szőlősorok leveleit: elsősorban a déli-délkeleti oldalon, hogy több nap érje a fürtöket. Nyugat felől inkább meghagyják, mert a levelek védenek az óceán felől érkező eső ellen. De a legnehezebb munka a szüret, a töpörödő fürtök miatt legalább négyszer járja végig a teljes területet a 100 idénymunkás. Volt olyan év, amikor tízszer is vissza kellett térniük.

A leszedett barna fürtök azonnal a présbe kerülnek, a mustot pedig még aznap este vadonatúj barrique hordókba töltik át. Ott születik meg a bor, amelyről ezután három évig csak bennfentes szakmai körök kóstolásai alapján hallani. Az ilyen vélemények, visszajelzések alapján születik meg az évjárat besorolása, és majdan az ár is.

Tokajnak – ha 2012-ben jó bor született - talán kedvez, hogy bajban a konkurrencia. Nyílhat számukra egy rés a márkás, édes borok piacán.