Nem a részvétel a fontos...

Ha követjük az olimpiákról ismert filozófia parafrázisát, akkor adódik a következtetés, hogy a győzelem lehet fontos. De egy borversenyen, ahol több, mint 15 ezer résztvevő van, tekintélyes nevezési díjért, nem kizárt, hogy az üzlet sem utolsó... Ami végül is nem baj, hiszen nem jótékonysági rendezvényről van szó. (Bár Londonban, a Decanter World Wine Awards versenyen a bírálatok után megmaradó borokat nyilvános kóstoláson kínálják, és ennek bevétele épp jótékonysági célra megy...)

Vakon kóstolnak, de a borvidéket és a palack árfekvését azért ismerik (Fotó: DWWA)

Írtam már egy-két borversenyről (Challenge International du Vin, Bordeaux, Concours Mondial Bruxelles és Pozsony, TOP100Wines, Sydney) és két alapvető bajom majd mindegyikkel volt: az igazán nagynak mondott borok távol maradnak az ilyen versenyektől, illetve a résztvevő borokat nem elég széles körben mérik össze egymással. Ez utóbbi alatt azt értem, hogy – tegyük fel – egy vörös házasítás nem az összes többi vörös házasítással versenyez, hanem a saját térségéből és árkategóriájából benevezett többivel, illetve azok közül is csak annyival, amennyit ugyanaz a zsűri végigkóstol.

A nagyszámú minta miatt ugyanis sok, rendszerint 4 fős panelben folyik a bírálat, egy panel pedig versenytől függően legfeljebb 40-50 bort kóstol végig egy napon, a teljes verseny pedig rendszerint 4-5 napig tart: azaz egy zsűri talán 200 borral találkozik a több ezer résztvevőből, mégis, egyetlen panel bírálata alapján is odaítélik az arany-ezüst-bronzérmeket. Márpedig így jelentős különbségek lehetnek arany- és arany-, vagy bronz- és bronzérem között.

A fehér házasítások díjazottja

Ezért érdekelt különösen az egyik legnagyobb világverseny, a neves angol bormagazin, a Decanter által szervezett DWWA, azaz a Decanter World Wine Awards értékelési módszere.

A díjazottak hányada például ezen a versenyen a legmagasabb: 15007 benevezett bor közül 10455 részesül valamilyen elismerésben. A legszigorúbb egyébként ebből a szempontból Sydney, ahol kétezer nevezés közül 300, vagyis 15 százalék kaphat díjat. A Decanternél jó kétharmada. A Concours Mondial-on 30 százalékát díjazzák a boroknak, Bordeauxban is ugyanennyit. Londonban ennyivel jobbak lennének a borok? Talán inkább más a filozófia. És nem csak a részvétel a fontos...

Sydneyben azonos jellegű borok küzdenek egymással (pl. egy száraz fehér a többi száraz fehérrel, mindegy, honnan érkezett), Londonban is hasonló borokat szerveznek egy flight-ba (a zsűri számára egy körben kivitt 7-8 bor közé), de egy régióból, és azonos árfekvésből. Bizonyára a sok nevezett bor miatt kell sok-sok kategóriát létrehozni, hogy a zsűrik egyáltalán a végére juthassanak a bírálatnak, de emiatt a kategorizálás miatt az egyik régió borainak reményük sincs arra, hogy összemérjék őket egy másik régió boraival. Hivatalosan legalábbis soha senki nem fog összemérni egy bordeaux-it egy villányival. Vagyis olyan mese, amelyben a szegény ember legkisebb fia legyőzi a gazdag királyfit – nem létezik...

A londoni verseny zsűrije óriási: az idén 221 szakemberre volt szükség, hogy egy héten át kóstolják a 31 különböző régióba sorolt borokat. A zsűritagok jó ismerői annak a térségnek, amelyiknek a borait elbírálják, ezzel nincs is baj (bizonyára azok, akik 4-5 régió zsűrijébe is beülnek egy-egy napra – mert ilyen is van - mindegyikhez nagyon értenek...).

Cseke Gábor a zsűri elnökével, Steven Spurrierrel (balra)

A magyar „borbíró”, aki már hat alkalommal zsűrizett az idén tizedik alkalommal megrendezett DWWA-n természetesen a magyar-cseh-román-szlovén „régió” borait értékelte. Cseke Gábor elmesélte, hogyan is zajlott a munka:

„Délelőtt-délután is 4-5 flight, mindegyikben 8-10 borral, hasonló fajtájú vagy karakterű borok, cukortartalom szerint növekedve. Pl. illatos fajtáknak 1 flight, rizling-olaszrizling-pinot gris flight, c hardonnay-furmint flight, rosé flight. Természetesen külön flight a vörösboroknak és a desszertboroknak” - mondja Cseke Gábor, aki az egy héten, öt napon át tartó zsűrizésből rendszerint csak három-négyet szokott vállalni. Nem csoda, el lehet fáradni a napi 80 bor értékelése során.

Cseke Gábor annyit elárult a műhelytitkok közül, hogy a régióbesorolás nem állandó, hanem a nevezések számától függ. - „Tavaly és tavalyelőtt például több nevezés volt Magyarországról, ezért volt külön magyar régió, de az idén nem volt hozzá elegendő résztvevő” - magyarázta. Ezért vonták össze a magyar borokat a cseh, román és szlovén versenytársakkal. Ennek persze meglehetett volna az a hátránya, hogy ha szerepel egy magyar tokaji és egy szlovák tokaji, a kettő külön-külön mérettetik meg, nem egymáshoz hasonlítják őket (Szlovákia az összes többi kelet-közép-európai ország régiójába volt besorolva). Lehet, hogy az egyik (pl. a magyar régióban) a többi borral összevetve alacsonyabb értékelést kap – mert magasabb az átlagos színvonal, a másik a közép-európaiban – a többihez képest – kiemelkedik, aranyérmet, régiódíjat kap, holott, csak ha egymással hasonlíthatnák össze a két tokajit, akkor születhetne hiteles eredmény. Ez – tudom – hipotetikus, de egy jó versenynek ki kell zárnia az ilyen tévedési lehetőségeket.

Összesen egyébként 31 régiót hoztak létre az egész világból, de ebben Franciaország egyedül 7+1 régióval szerepelt (Elzász, Bordeaux, Burgundia, Rhone, Languedoc, Loire, Champagne és az összes többi). Ha összeadjuk, egy zsűri 5 napon át délelőtt-délután 4-4 (vagy 5) menetben 8-10 bort értékel, ez napi mintegy 80, tehát legalább 400 bor egy héten – ennyi kell ahhoz, hogy egy régiót létrehozzanak a Decanter versenyén. Ha kevesebb érkezik valahonnan, akkor mellé sorolnak egy szomszédos országot, ha több a bor, újabb bíráló panelt hívnak össze, persze lehet, hogy nem egy teljes hétre, hanem csak annyira, amennyire kell.

Arany-ezüst-bronz-ajánlott - a ponthatárok

A borokat pontozzák (maximum 20 pontot adhat egy bíró), aranyérmet 18,5-20 pontért adnak, ezüstöt 17-18,4-ért, bronzot 15,5-16.9-ért, és ajánlást kap egy bor 14,5-15,4 pont között. Látható, hogy másfél pontosak az érmes határok, az ajánlott kategória azonban szűkebb.

De mi van, ha eltér a panelben kóstoló zsűritagok véleménye? Erről ismét Cseke Gábort érdemes meghallgatni:

„A flightokat mindenki magában kóstolja, és amikor végeztünk egy flight-tal, akkor mindenki mondja, milyen érmet adott. Ha a 4-ből 3-1 arányban adtak ugyanolyat, akkor azt a panelelnök kihirdeti, ha nem, mondjuk 2-2, akkor vitatkozunk. Ha például egy bronz, két ezüst, egy arany, akkor általában ezüst lesz a döntés” – magyarázza a magyar „hatszoros” Decanter zsűritag, de az igazán érdekes helyzet az, amikor külső segítséggel születik meg a döntés.

„Olyan is előfordulhat, hogy mindenki mást adott, 1 arany, 1 ezüst, 1 bronz, 1 commended, (azaz ajánlott), ilyenkor vita következik, visszakóstolással. Ha nem tudunk megegyezni egy éremben, akkor odahívjuk Angela Muirt (a régió vezetőjét), vagy Steven Spurriert, az egész verseny elnökét, vagy helyettesét, Gerard Basset-t. Az ő szavuk már végleges” – ismerteti az eljárás lényegét Cseke Gábor, hozzátéve, hogy ha nem aranyéremről van szó, hanem két bronz, két „ajánlott” értékelés miatt alakul ki holtverseny, ott elég, ha a panel elnöke mondja ki a döntő szót.

Az egyik flight Cseke Gábor asztalán

Az első kóstolás előtt meglehetősen szigorúan egymáshoz rendelik a borokat – méghozzá ár szerint. Külön bírálják el a 7,99 font alatti, a 8-14,99 font közötti, a 15-29,99 font, 30-59,99 font és a 60 font fölötti kategóriába eső borokat. Tehát, egy drága bort nem hasonlítanak össze az olcsóbbal. A zsűrizés objektivitását igyekeznek azzal hangsúlyozni, hogy vakon tesztelik a mintákat, de a zsűri azt azért tudja, hogy melyik régió, milyen árfekvésű borát kóstolja éppen. Vagyis egy „szegénylegény” nem mérkőzhet meg a „királyfikkal”. Nincs „abszolút kategória” vagy más szóval „nyílt bajnokság”.

A versenynek azonban itt még nincs vége, de már két árkategóriára szűkül a választék: 15 font alatti és fölötti borokra. Egy-egy régió aranyérmeseit kóstolja újra egy régióelnökökből álló panel, hogy eldöntsék, ki kaphat „regionális trófeát” - idén ilyet szerzett például a Béres Szőlőbirtok 2008-as hat puttonyos tokaji aszúja és a 2007-es Takler Minden 50 Évben kékfrankos is.

Fotó: DWWA

Azután a regionális győzteseket - immár egy harmadik körben - újra csoportosítják, de az ár mellett már fajták szerint is: pezsgőket, párlattal erősített borokat, sauvignon blanc-t, chardonnay-t, rizlinget, egyéb fehér fajtaborokat, fehér házasításokat, rozékat, vörös házasításokat, pinot noirokat, valamint két nagy francia borvidék: Bordeaux, és a Rhone-vidék borait, illetve spanyol és olasz fajtaborokat kóstol újra a verseny főbíráiból álló csúcs-zsűri, hogy a nemzetközi trófeákat odaítélje.

Magyar bor az idén nem kapott nemzetközi trófeát, bár a boraink az átlagnál jobban szerepeltek. Átlagnak a 15007 nevezettből elismerést szerzett 10455 bort tekintem, ami 69,667 százalék. A verseny brit szervezőitől kapott tájékoztatás szerint a magyar borok 81,89 százaléka lett díjazott, amivel csaknem az összes francia régiót is maga mögé utasította a magyar borászat. Egyedül a nagyobb borrégiókon kívüli „összes többi” francia borkategória szerepelt jobban, mint mi (84,5 % díjazott). A díjazottak adatbázisa az interneten is szabadon kereshető, de a résztvevőkről pontos adatokat szerezni nem volt egyszerű. A Decanter többszöri próbálkozás után „nyílt” csak meg, és csak a fenti százalékokat volt hajlandó közölni – amiből persze sok minden visszakövetkeztethető. (Az efféle rejtélyes titkolózás persze erősíti azokat a megérzéseket, hogy az üzleti szempontok nem feltétlenül az utolsók között állnak a rangsorban...)

A magyar részvétel fő szervezője egyébként a Magyar Szőlő- és Borkultúra Nonprofit kft., amely 26 borászattól 62 „minta” nevezését intézte, de ezzel a lista nem teljes, hiszen a borászatok önállóan is jelentkezhetnek, sőt, akár angliai (vagy máshol bejegyzett) kereskedők is küldhetnek a versenyre magyar borokat. Miután a magyar díjazottak száma összesen 104 volt (ami a szervezők tájékoztatása szerint csaknem 82 százalék), a résztvevők köre, azaz a beküldött „minták” száma 127 lehetett.

A díjazottak mindegyike jogosult az elnyert arany-ezüst-bronz medál vagy „ajánlott” jelzés feltüntetésére. Ezeket a palackra ragasztható címkéket külön meg kell rendelni a szervezőktől, a legkisebb rendelhető mennyiség 1000 darab, a tekercs ára 49 font. Ez is az üzlet része...

(Köszönet a képekért Cseke Gábornak és a DWWA-nak.)