A nagy szupermarketek borkínálatának
elrendezésekor az a szabály, hogy az alsó polcra gyengébb borok
kerülnek, középre a jobbak, a felső polcokra pedig a csúcs
minőség. Hogy fel kelljen rájuk nézni? Talán ezért is. A magas
polcon tehát a jó borok vannak.
Amikor a nyáron (milyen jó is erre
visszagondolni, hiszen közben vízszintesen nyomja a viharos szél
az ablaküvegre a szakadó esőt) a rekordhőség ellen kerestünk
árnyas menedéket a déli parton, amig kinyit a Lelle fölötti
“Hegyi csárda”, rátaláltunk a Pócz pincészet új épületére,
ami csöndes teraszával hívogatón tekintgetett a Balaton felé.
Helyet – és bort – alig kaptunk, no nem a tömeg miatt, hanem
mert a házigazda épp csak beugrott, mikor odaérkeztünk, és
személyzet híján csak annyi ideje volt, hogy három előző nap
megkezdett üveget elénk tegyen, majd magunkra maradtunk.
 |
| A hihetetlen panoráma |
Vártunk, kortyolgattunk, bámultuk az elénk
táruló hihetetlen panorámát, és eszünkbe sem jutott fennakadni
a sietős kiszolgáláson, vagy azt firtatni, vajon a főszezon
kellős közepén miért ennyire “alaphangon” üzemel az alig
átadott, jó ízléssel megtervezett borház.
A három “jégről pattant” fehér ugyanis
elterelte a figyelmünket. A forróságban nagy élvezettel kezdtük
– valójában véletlenül – az IS Cuvée-vel. Talán azért,
hogy a két 2012-es üveg közül a kettős házasítás egyszerűsége
felől haladjunk a Triola három fajtából álló komplexitása felé
(de inkább elismerem, hogy nem volt benne ilyen “művi”
tudatosság). Meg aztán – mint kiderült, számunkra - nem is ez
volt a jó építkezés...
Az IS Cuvée irsaija és sárgamuskotálya ugyanis
olyan szerencsés harmóniát alkotott (zenészek számára persze
egy kétszólamú harmónia kifejezetten szegényes lehet, itt a
borban lenyűgözően “hangzott”), hogy egyértelműen felülmúlta
az olaszrizling, zöldveltelini és sauvignon blanc hármashangzatát
a Triolában (a zenészek nézzék el, ha a dolog nem egyértelmű,
mert a triola a ritmushoz, és nem az összhangzattanhoz kapcsolódó
fogalom. Mentségül: a Triola itt márkanév, és nem az egy negyed
három részre bontott ritmusa).
 |
| Kokashegyi Chardonnay, Triola Birtok Fehér és az IS Cuvée - három "jégről pattant" fehér a teraszon |
Tehát az élvezetek fokozása jegyében a Triola
kellet volna, hogy legyen a “felütés”, majd az IS után –
mondjuk - a Kokas-hegyi Chardonnay a “coda”. A négy éves
chardonnay ugyanis hiába volt fajtabor, ő vitte a “primet”.
Érett, testes bor volt, ami jól zárta improvizált kóstolásunkat.
Nem is értem, hogy a Pócz Pincészet internetes webshopjában
miért csak annyit írnak róla: “Száraz fehér bor”. Még azt
sem, hogy “minőségi”. (Az ára persze jelzi, hogy ennél
nagyobb becsben tartják, a fehérek között magasan vezet –
vagyis azért igazolva látom, hogy nekünk is ez ízlett a
legjobban.)
De hogy még egy kicsit a zenénél maradjak - da
capo al fine: amikor ismételni kezdtünk, hogy még egyszer
eljussunk a végéig, már gyorsan túlléptünk a Triolán, de
megint csak eltűnődtünk az IS Cuvée frissességén,
gyümölcsösségén és hihetetlen illatán, hogy utána hosszan
beborítson bennünket a Kokas-hegyi Chardonnay mélyaranyban pompázó
minden halk rezdülése.
Nagy elismerést persze nem tudtunk adni a
hőségtől védett árnyas teraszon elvégzett “gyorstesztünk”
eredményeként, de annyit megállapítottunk, hogy az a
szupermarketből emlegetett polc, ott alul, feltétlenül üres
maradna, ha csak Pócz-palackokkal töltenék fel. Sőt, a
Kokas-hegyi szerintünk feltétlenül felső polcra (“magas
Póczra”) érdemes.
Két kérdés marad csupán, ráadásként: vajon
a “cuvée” elnevezést valóban használhatjuk-e még (vagy ha
nem, érdemes-e birizgálni a francia “oroszlán” bajszát) ? Mi
sem látnánk szívesen, ha az elzászi pinot gris-re még mindig az
lenne írva, hogy Tokay...
A másik: mi is az a birtokbor, ami a Triola
címkéjén olvasható? Az egyre divatosabb (ismét divatba jövő?)
birtokbor kifejezés nemzetközileg is használatos: “estate wine,
estate grown wine” a megfelelői angol nyelvterületen, és nem
mást jelez, mint azt a garanciát, hogy a bor alapját képező
szőlő utolsó fürtje is a borász saját birtokán termett. Maga
művelte, műveltette, vagyis nem szőlőtermesztőktől felvásárolt
gyümölcsből, hanem olyan szőlőből készült a bor, amit a
borász saját maga számára, saját földjén termesztett.
Létezhetnek kiegészítő szabályok, hogy a szőlőt termesztheti
családtag is, az fontos, hogy a szőlő csak ugyanarról a
borvidékről származhat – különben nem keverhető a többihez,
akkor sem, ha családtag birtokáról való. Ez egyébként az
eredetvédelem szabályai alapján magától értetődő.
