WIEN WEIN – nagy szerencse kell
ahhoz, hogy egy hétköznapi elnevezés márkanévvel is felérő
szójáték legyen egy nyelvben. Ráadás, és különös véletlen,
hogy a Bécs hagyományos borának újrateremtéséért szövetkező
csoport vezetőjének nevében is ott rejtőzik az osztrák főváros
neve: Wieninger.
 |
| Bécs a bor városa - a hivatalos logó |
Az öt bécsi borász több éve tartó
küzdelmét siker koronázta: eredetvédett borrá nyilvánították
a Wiener Gemischter Satz-ot, ezentúl el lehet látni a DAC
(Districtus Austriae Controllatus) megjelöléssel, ami csak a
legjobb osztrák boroknak jár.
A Wiener Gemischter Satz többféle
fehér szőlőből készül, de nem házasítás. Nem külön-külön
készülnek a borok az egyes szőlőfajtákból, amiket aztán a
borász különös gondossággal válogat (házasít) össze. Sőt:
az a szabály, hogy a különböző szőlőfajtákat egy táblában,
egymás mellett kell termeszteni, egyszerre kell szüretelni, együtt
darálni, erjeszteni, érlelni. Meghatározták, hogy az
engedélyezett 20 fajta fehér szőlőből legalább háromnak benne
kell lennie, legfeljebb 50, és legalább 10 százalékos arányban.
(Vagyis, az már matematika, hogy tíz szőlőnél több egy borba
„nem fér” bele.) Az érlelés szabálya, hogy a „fa íze” (a
barrique) nem lehet meghatározó, vagyis tartósan nem lehet új
tölgyfahordóban kezelni a bort. Erre nem is nagyon lenne idő,
ugyanis a szüret utáni év márciusától már forgalmazható is a
Wiener Gemsichter Satz.
 |
| Szőlőművelés Bécs határain belül - Kép: wienwein.at |
Az engedélyezett szőlőfajták között
ott találjuk a rizlinget, azöldveltelinit, a chardonnayt, a pinot blanc-t, a
pinot gris-t, a neuburgert és a fűszeres traminit is. Valójában
az a sajátos borkészítési eljárás kapott itt eredetvédelmet,
amellyel a különböző érettségi fokú szőlők közös
feldolgozásával készülő bort ismerték el. Hogy ezzel az
eljárással jobb lesz-e a bor, mintha külön-külön termesztették
volna az egyes fajtákat, azokat a legoptimálisabb időpontban
szüretelték volna, egyenként készítettek volna belőlük bort,
majd a borász ízlésére bízva házasították volna össze a kész
bort, ami megfelelő érlelés után kerül a palackba – nagy
kérdés. Mindenesetre más lesz. És minden évben teljesen más.
Annak megfelelően, hogy az egyik évben az egyik, a másik évben a
másik szőlő érik majd be jobban a szüret idejére – lévén az
egész táblát egyszerre szokás leszedni.
Történelmileg azért alakult ki ez a
művelési forma a bécsi szőlőskertekben, mert a kis terület
miatt a borászok nem kockáztatták azt, hogy ne tudjanak bort
készíteni – ha egymás mellett termesztik a különböző
fajtákat, valamelyiknek biztos jó lesz a termése. Ilyenkor az
határozza meg azt az évjáratot, egy másik évben egy másik. Ez
tehát a „bécsi vegyes”.
Az, hogy Bécs, mint főváros, egyben
„hegyközség” is, tulajdonképpen szintén különlegesség. 621
hektárnyi szőlőt művelnek a császárváros közigazgatási
határain belül, és mindeddig a mennyiség volt az elsődleges,
hogy a nagyszámú turista számára a heurigerekben, kiskocsmákban
elegendő újbort (vagy fröccsöt) tudjanak felszolgálni – most
már lesz DAC minőségi boruk is, hogy milyen, az majd kiderül.
Más fővárosok egyelőre még csak
küzdenek azért, hogy legyen „saját boruk”. Furcsamód Párizs van nehéz helyzetben, ahol mára mindössze 15 hektáron gazdálkodik
150 mini borászat, és még a földrajzi eredetmegjelölés (IGP)
elismertetéséért is küzdeniük kell. Valaha, a XVIII. században
40 ezer hektáron nőtt szőlő Párizs környékén...
Nálunk születőfélben van egy csöppnyi szőlő a Budai Vár oldalában, és megpróbálják Jókai híres szüreteinek hagyományát is feleleveníteni a nagy mesemondó
egykori Sváb-hegyi villájának kertjében. A cél, hogy a
kadarkából egyszer ismét készülhessen a valaha híres „Budai
Vörös”. A bécsiek – a jelek szerint – egyelőre előrébb
tartanak.
