P.S. I love you

Utóirat: szeretlek! Egy ilyen cím és egy ilyen kezdet ellenére nem szerelmes történet következik, de azért egy kis romantika lesz benne. A romantikában ugyanis benne van a váratlan, a meglepetés, az ellentét. Vagyis valami olyasmi, ami velem történt, amikor anyagot gyűjtöttem ehhez az íráshoz. 

Borblogot írni - egyebek mellett - azért jó, mert új ízeket, új fajtákat fedez fel az ember, amihez rengeteg új információ is tartozik. (Borszakértői vizsgámra készülve is az volt a kedves, hogy magam előtt egy-két üveg borral azt mondhattam az érdeklődőknek: én most "tanulok"!) És tanulás közben váratlan felfedezéseket is tehet az ember. De odáig kacskaringós út vezet – egy ilyen kalandról szól ez az írás.

Szóval, a "P.S. I love you" lehet egy szerelmes levél vége (vagy a Beatles örökzöldjének felidézése), de itt mégis mást jelent. Az idézőjeles kifejezés ugyanis egy kaliforniai civil szervezet neve, és a P.S. nem a latin "post scriptum" helyett, hanem a "petit sirah" rövidítéseként áll. A kaliforniai Concannon borászat hozta létre a társaságot, mert ez a fajta az ő „találmányuk” ott Amerikában, és egy ilyen egyesülettel is igyekeznek mindent megtenni a petit sirah népszerűsítéséért. Kaliforniában ugyanis olyan bor készül belőle, ami megérdemli.

Előttem egy kibontott petit sirah palackkal, mellettem a számítógéppel (mintha még mindig a vizsgára tanulnék) a Concannon borászatról szóló írásokat böngészem. Már a negyedik generáció vezeti az immár egy és egy negyed százados családi borászatot. A Concannon família Írországból származik, 1883-ban bordeaux-i fehér szőlőket telepítettek először, és ők kezdtek el először bordeaux-i mintára bort készíteni Kaliforniában, 1961-ben pedig ők készítettek elsőként fajtabort petit sirah szőlőből a tengerentúlon (pedig már 1911-ben telepítettek belőle).

De másban is ők voltak az elsők Amerikában. Ők alkalmaztak először nőt főborászként, még 1950-ben, s lám, micsoda meglepetés: a hölgyet Katherine Vajdának hívták.

Ettől kezdve nem is a petit sirah érdekelt, hanem az, hogy a magyar főborászról megtudjam, amit csak lehet. A Concannon borászat ebben sokat segít, hiszen régi újságcikkeket is közzé tesz honlapján, amelyek érdekes életutat vázolnak föl – de maradnak kérdőjelek, és ha az olvasók tudnak segíteni, hogy a történetet kiegészítsék, azt szívesen veszem.

Fotó: www.concannonvineyard.com

Katherine Vajda kétségtelenül magyar, de a Vajda név a férjéé. Julius, azaz Gyula Vajda és felesége Budapestről érkezett Kaliforniába 1940-ben. Katalin, aki gyerekkorában balettozni tanult, a kivándorlás előtt fővárosi éjszakai mulatókban táncolt. A régi újságkivágások szenzációja tehát a kisebbfajta „amerikai álom”, hogy valaki táncosnőből egy borászat laboratóriumának vezetője lesz. A nehezen kibetűzhető cikkből az derül még ki, hogy a fiatal pár azért döntött a kivándorlás mellett, mert Magyarország egyre jobban belesodródott a II. világháborúba.

Félárbocon a zászló '56 emlékére a Concannon borászatnál

Magyar táncos a borlabor vezetője az íreknél

Katalin Amerikában tehát nem táncosként folytatta, hanem másik (korábbi? eredeti? igazi?) szakmáját választotta: a vegyészetet. Miután férje menedzserként kapott állást Livermoreban, a Cresta Blanca borászatnál, ő a laboratórium vezetője, az angol Edmund Twight mellé került asszisztensnek. S mikor az angol professzor nyugdíjba vonult, Katalin kapta meg a labor vezetését. Tagja lett a kaliforniai bortermelők tanácsadó testületének is, ahol kidolgozták a borkészítés helyi szabályait. Innen szerződtette őt 1950-ben a Concannon Vineyard akkori vezetője, a család második generációját képviselő Captain Joe. (Valaha lovaskapitányként szolgált, ezért emlegette „kapitányként” a család.)

A hatalmas munkabírású, kemény asszonytól azt várták, hogy tudományosan alapozza meg a borászat működését, dolgozza ki a borkészítés – ma talán úgy mondanánk: „minőségbiztosítási rendszerét”. Katherine Vajdát még ma is nagy tisztelettel emlegeti a Concannon borászat jelenlegi vezetője, a negyedik generációt képviselő John Concannon. Blogjában azt írja: „Apám, aki 1960-ban vette át tőle a borászat irányítását, azt mondta, kivételes lehetőség volt, hogy vele, az iparág egyik legtehetségesebb képviselőjével dolgozhatott együtt.”

Katherine Vajda egy moselle-i fajtával is gazdagította a Concannon céget, amely mára a petit sirah legismertebb termelőjévé vált a Livermore-völgyben.

A petit sirah két fajta keresztezéséből jött létre. Egy francia orvos, Francois Durif olyan fajtát akart nemesíteni, amely ellenáll a lisztharmatnak, és kísérletképpen keresztezte a peloursin és a syrah fajtát. A saját neve után durif-nak keresztelt szőlő hiába állt ellen a betegségnek, sűrű tömör fürtjei hajlamosak voltak a rothadásra. Miután a francia klíma alatt nem is termett kiemelkedő minőségű bort, ezért szinte feledésbe is merült. A szárazabb, melegebb Kaliforiában, Ausztráliában és Izraelben viszont nem fenyegette annyira a rothadás, és népszerű fajta válhatott belőle. Amerikában a 20-as évek szesztilalma idején azért kedvelték, mert vastag héja lehetővé tette, hogy nagy távolságra is elszállítsák, ahol aztán eldugott helyeken, titokban, elkészült belőle a tiltott ital.

A petit sirahból készülő testes vörös bor a vastag héjú szőlő miatt tanninban gazdag, a forró klíma miatti magas cukortartalomnak köszönhetően pedig 14 % fölötti alkoholtartalmat is könnyen elér. Rendszerint fekete gyümölcsök aromáját, szilvát, ribizkét, cseresznyét érezni benne, amit az amerikai tölgyfahordók kellemes vajas, vaniliás illatokkal egészíthetnek ki. Persze a borászatok szokásainak és helyi adottságainak megfelelően.

Concannonék egyébként - nem kizárt, hogy Katherin Vajda munkássága miatt is - megkedvelhették a magyaros ízeket. Mostani főborászuk neve ugyanis erre enged következtetni: Julian Halasz. Talán róla szól majd egy következő történet...