Bernkastel - a Mosel egyik "fővárosa" |
Május elején, amikor a Mosel mentén
„nyitott pincék” akció volt, és lehetett kóstolgatni a
tavalyi – és korábbi – száraz fehér kiválóságokat,
valószínűtlenül jó idő volt. Harminc fok fölötti nyári
kánikula. Jó évjárat ígérete az ilyen idő a tavasz vége felé,
de a hűvös csapadékos nyár aztán tönkretette a szebb
reményeket.
A hőségben kötelező egy kört tenni
a sétahajóval, ami tanulságos látványt kínál: szőlőskertek
mindenütt, a legmeredekebb hegyoldalakban is – ez adja a
magyarázatát annak, hogy a hűvösebb évi középhőmérséklet
mellett hogyan terem meg az a testes, férfias rizling, amely erre a
vidékre, és a szomszédos Rajna-mentére annyira jellemző. A
meredek hegyoldalakon ugyanis nagyobb a napsugarak beesési szöge
(nem „laposan süt a nap”), így több cukor képződhet a
szőlőszemekben, ami édesebb mustot és magasabb alkoholtartalmat
eredményez. Ráadásul a víz felszínéről visszatükröződő
sugarak is erősítik a nap erejét.
A Moselről jól látható: szőlőskertek mindenütt |
A hajó fedélzetén a víz fölött
nem érezni, mennyire tűz is a nap, de kiszállás után már igen,
tehát jön az újabb kötelező gyakorlat: megkeresni a pince
hűvösét, ahol aztán végig lehet kóstolni pár helyi
különlegességet.
Borkóstoló: 5 pohár - 5 euró |
Bernkastel kedves középkori városka
a Mosel partján, ahol a bőség zavarával küzdve nehéz megtalálni
az igazit. Azt a helyet, ahol a leghangulatosabban el lehet tölteni
azt az órácskát, amíg néhányszor újratöltik a poharat. Nehéz
a választás, mert az árnyas, kerti lugas is hívogató, meg a
pince is. Ráadásul mindegyikből tucatszám akad. „Weinprobe”
hirdeti a felirat mindenütt, de az ebéd utáni szieszta idején még
korán van az ilyen programhoz. Nem mi, inkább a borászok
húzódoztak tőle, mert inkább az estét tartják alkalmasnak rá.
A borkóstoló ugyanis elég körülhatárolt műfaj errefelé (is).
4-5 friss, gyümölcsös, fiatal bor után jönnek az érettebb 2-3
évesek, majd végül a kifejezetten érett, 5-8 évesek, meg a kései
szüretelésű édesek. 15 bor a minimum, akár másfél-két órán
át. De mi csak „szárazon akartunk maradni” - azaz beértük
volna a száraz borokkal, a „spaetlese”, az „auslese”, a „beerenauslese” meg a „trockenbeererauslese”, vagyis a kései
szüretesésű, nemes penésszel gazdagodott édes borok, vagy a
jégbor, az „eiswein” felőlünk el is maradhatott volna –
ilyen csonka kóstolóra azonban a kedvünkért senki nem volt
hajlandó.
Illetve mégis. Egy csöndes
mellékutcában nagy darab, szakállas fiatalember sörözgetett (!)
a borpince ajtajában – na ja, a hőségben még ez is érthető -,
mögötte hívogatóan üres faasztalok. Odabenn a fal mellett körben
igazi kis múzeum: szőlőműveléshez és borkészítéshez egykor
használt régi-régi eszközök idézik az elmúlt évtizedek, talán
századok gyakorlatát.
A pult mögül – hallván a
beszédünket – magyar szó fogad: - Fáradjanak beljebb, üljenek
le!
Hogy emiatt lettünk-e részesei egy
általunk elképzelt, rögtönzött kis borbemutatónak - nem
kizárt. Kiderült, az ajtóban sörözgető szakállas fiatalember
borászkodik, a minket magyarul megszólító hölgy a párja, aki
Marosvásárhelyről való, nyolc éve élnek a Mosel mentén. A
borkóstolóban saját boraikat és a fiatalember tanítómesterének,
egy gyakorlott borásznak a borait árulják, s kedvünkért szívesen
hozták egymás után a jó moseli rizlingeket, néhány szóval
bemutatva mindegyiket.
Talán a hőség tette, de a
legelsőként megkóstolt hűvösen friss, illatos és gyümölcsös
„serdülő korú” moseli tetszett a legjobban. Olyannyira, hogy
jó pár liter zötykölődött velünk a visszaúton hazafelé. A
testesebb és idősebb, férfias rizlingek kedvéért talán ősszel
kellene ellátogatni a Mosel partjára.
Igen ám, de melyikre? A luxemburgira?
A német oldalra, esetleg a franciára? Mert a kis folyó (igaz nem
olyan kicsinek néz ki, de csak azért, mert 5-10 kilométerenként
kis vízlépcsőkkel felfogják a vizét, hogy hajózható legyen)
három országon át is átkanyarog, végig szőlőskertek mentén.
Iskolapéldája ez annak, hogy egy a borvidék, több az ország, a
borkészítési szabályok mégis közösek – ez őrzi a minőséget,
és ez teszi „márkavédetté” a moseli borokat. (Sokan
hivatkoznak erre, amikor a magyar-szlovák viták kerülnek szóba
Tokaj kapcsán...)
A két borvidék közül egyébként a
moseli a nagyobb, a szőlőtermő terület a tokajinak több, mint
másfélszerese: a németeknél 9034 hektár, Luxemburgban 1234 ha, a
franciáknál pedig szerény 35 hektár, de a Moselle AOC is önállóan
jegyzett, eredetvédett borvidék, tehát említést érdemel, bár
kétségtelen, hogy a német és luxemburgi moseli bor jóval
ismertebb a franciákénál. Közös az alapszabály: a Moslenél
nincs házasítás, csak fajborokat készítenek, hektáronként 60
hektóban korlátozzák a mennyiséget.
A Mosel mentén rizlingből van a legtöbb |
A legfontosabb szőlőfajta a rizling,
csaknem 60 százalékát ez teszi ki az összes megtermelt szőlőnek,
mellette a sylvaner (zöldszilváni) és a Müller-Thurgau (rivaner =
az előző kettő keresztezése) érdemel említést. A kevésbé
nemes szőlőnek tartott Elbling (elbai fehér) már nagyon
visszaszorulóban van. A moseli szőlők 91 százaléka fehér,
vörösből csak egy kis pinot noir (azaz spatburgunder) és a német
kedvenc, a dornfelder található.
A meredek folyóparti hegyoldalakban a
szőlő művelése nem könnyű feladat. Szinte mindent kézzel kell csinálni, ezért a Mosel mentén
a gazdák hétszer annyit dolgoznak a tőkék mellett, mint a
franciák, mondjuk, egy laposan elterülő Médoc-i szőlőben.
A sok fáradsággal készített
moselinek évszázadok óta híre van. A legenda szerint 1360-ban,
amikor Trier érsekét gyógyíthatatlan betegnek hitték, egy
hűséges lovag is épp Bernkastelbe indult, hogy egy kis hordót
megtöltsön jóféle moselivel. Rajta már többször is segített:
lázát enyhíteni, sebeit gyógyítani – gondolta, talán az érsek
is meggyógyulna tőle. A poharat látván Bohemund érsek még
szabódott, nem tudta, milyen új orvosság vár reá, de az első
korty után mohón itta a többit, és néhány napos „kezelés”
után le is győzte a betegséget! A lovag – szolgálataiért
cserébe – azt kapta, hogy a nevezetes dűlőt „doktorrá
avatták” - azóta van Bernkastelnél a hegyoldalában Doktor-dűlő,
amely az egyik nevezetes moselit: a Bernkasteler Doctort adja a
világnak.