Etalon – a magyar Opus One?

Nocsak, megszületett a magyar Opus One? – fontolgattam, amikor megkóstoltam a négy szekszárdi borász által közösen készített 2009-es Etalont.

Az Opus One a kaliforniai Napa-völgy terméke, és két óriás: a francia Baron Philippe de Rotschild és az olasz-amerikai Robert Mondavi borászatainak alkotása. Illetve pontosabban: a két óriás közös vállalatot, borászatot is alapított az Opus One készítésére. Be is vált a számításuk: már az első, 1979-es próbálkozás terméke, egy ládával (12 üveg) 24 ezer dollárért kelt el 1981-ben, vagyis nem kevesebbet, mint 2000 dollárt adtak egy olyan üveg borért, amit akkor még meg sem kóstoltak. Vagy ha megkóstolták, akkor csak „primőrként”, hiszen az Opus One a francia csúcsborokhoz hasonlóan 8-10 éves érlelés után éri el a „fogyasztható” kort. Az ár az újdonság erejével azért csökkent, manapság az új évjáratokért rendszerint 200 dollárért hozzá lehet jutni – palackonként.

A hasonlat tehát pontatlan: az Etalon akkor lehetne a magyar Opus One, ha alkotói: Takler Ferenc, Eszterbauer János, Mészáros Pál és Vida Péter közös vállalatot is létrehoztak volna a közös bor készítésére. Ha ez nem is történt meg, a párhuzam azért még megfogható.

Annál is inkább, mert az Opus One öt és az Etalon négy szőlőfajtájából három közös: a cabernet sauvignon, a cabernet franc és a merlot. Az Opus One emellett tartalmaz malbec-et és petit verdot-t, az Etalon pedig kékfrankost.

Az amerikai opus tehát, nem kizárt, hogy szándékolt módon, az öt klasszikus bordeaux-i fajtát házasítja, és ha azt vesszük, hogy általa jött létre az első igazi amerikai csúcsbor, amely a francia nagyokkal is felveszi a versenyt, akkor az eredmény elismerésre méltó.

Azt persze érdemes megemlíteni, hogy az egyes évjáratok leírásában (tasting notes), szinte mindig meghatározó arányban van jelen a cabernet sauvignon. Annyira, hogy a lazább címkézési szabályú országok fajborként is eladhatnák az Opus One-t. A cabernet sauvignon ugyanis rendszerint meghaladja a 85 százalékot, és ez az az arány, amit sok országban meghatároznak ahhoz, hogy csak egy szőlőfajtát kelljen feltüntetni az összetevők között.

Az Opus One alkotói (az első, 1979-es évjáratot Robert Mondavi fia, Timothy és a Chateau Mouton  Rothschild főborásza Lucien Sionneau készítette) azonban évről évre megjelölik még a legkisebb mértékben is, ha más szőlő bora is belekerül a gondosan összeállított házasításba.

Az első évjáratban 80 százalék cabernet sauvignon, 16 % cabernet franc és 4 % merlot volt. Egy évvel később 96 % cabernet sauvignon és 4 százalék cabernet franc. Érdekes műhelytitok még a héjon áztatás ideje (1979: 10 nap, 1980: 10 nap, de például 1993-ban 43 nap), vagy az új francia tölgyfahordóban eltöltött érlelési idő, ami 15 és 25 hónap között változik.

Az Etalonról ennyire részletes információk nem állnak rendelkezésre. Arra sem találtam utalást, hogy vajon egyedi kísérletről volt szó, vagy ezentúl rendszeresen készül majd az Etalon?

Annyit tudni a borbemutató után megjelent hírekből, hogy a négy borász egyenlő arányban adta össze a szőlőt: 25-25 százalékot mindegyikük. De hogy Takler Ferenc 25 százalékán belül mennyi volt a merlot és mennyi a cabernet sauvignon, azt talán a másik három borász sem tudja. Vida Péternél azért egyszerűbb a helyzet, mert ő egy negyedrész cabernet franc-t adott az Etalonba. De a merlot és kékfrankos arányát Eszterbauernél sem ismerni pontosan, mint ahogy Mészáros Pálról sem írták meg, hogy az ő egy negyed részén belül hogyan oszlik meg a cabernet sauvignon és a kékfrankos. Nem nagy baj ez, csak a kíváncsiság fúrja az oldalam. (Ha feltesszük, hogy az a borász, aki kétféle szőlőt „adott a közösbe” fele-fele arányban adta, akkor egyszerű a képlet: mind a négy fajta egy negyed részben szerepel a házasításban, de ez részemről csak találgatás.)

Ennél is jobban elgondolkodtat azonban, hogy vajon a szép számú, borral foglalkozó internetes orgánum és portál miért nem írt erről a kísérletről önálló véleményt? Mert szinte mindenütt ugyanazok a kifejezések köszönnek vissza. Vagyis hódít az internetes újságírás control+copy módszere...

Valaha, az újságírók (egyik) doyenje a népszerű sportszövetség sajtófőnöki teendőit is ellátta. Tájékoztató előtt felszólította kollégáit: „Gyerekek, aki nem kérdez, annak nem jár ebéd!”  (Ez is bizonysága annak, hogy mint tudjuk, nincsen „ingyen ebéd”).  Úgy látszik, sok évvel később is érvényes a tanulság: illenék kérdezni és  írni – nem csupán másolni...

Ne gatyázz már!

Vége a pőre üvegeknek! Íme a felöltöztetett palack

Sokszor hallottam ezt a kifejezést évekkel ezelőtt Apámtól, aki ezt modta, ha türelmetlenkedett, ha kételkedett valamiben, de még időnként feddésként is ezt hallottam tőle.

Most mégis „gatyázni” fogok.

Gatyázni, és úgy mint ő, hitetlenkedve, mert alig hihető, ami következik. Komolyan mindenesetre ne vegye senki, bár ha jobban meggondoljuk, az üzenete – magasztosan -  akár még az is lehetne, hogy „Amerika még mindig a lehetőségek hazája”! Ilyesmit pedig illenék komolyan venni. De ezt nem lehet.

A tengerentúlon alsónadrágot (gatyát!) kezdett el árulni borosüvegre egy ajándéktárgyakat forgalmazó cég! Ára 9 dollár, és számos internetes oldalon megrendelhető.

Reklámklipje is van, és ha valaki megnézi, rögtön kiderül belőle, hogy a cég saját magát sem veszi komolyan, egy blőd, önmaga paródiáját nyújtó filmben egy hölgy, amikor megkérik a kezét, csak akkor mond igent szíve választottjának, ha pőre/pucér/meztelen (tehát nem a leánykérés ünnepélyes alkalmához illően öltözött) borosüvegre alsónadrág kerül. Akkor már elhangzik a boldogító igen. (Hogy mennyire tekinthető ünneplőnek a „gatya”, az más kérdés, de ez lévén a borosüveg egyetlen ruhája, más választás nincs, ezt kell magára öltenie...)

A Vinderpant márkanévvel forgalombahozott borgatya Mark Pahlow kreatív agyszüleménye. Az általa alapított cég, az Archie McPhee 1983 óta több teljesen haszontalan tárggyal örvendeztette már meg azokat, akik kényszert éreznek arra, hogy vendégségbe indulván valami viccesnek szánt ajándékkal örvendeztessék meg a vendéglátókat, akik ezután arra kényszerülnek, hogy amikor ismét az az illető jön vendégségbe, akitől az őrültséget kapták, kétségbeesetten előkapják a valamelyik fiók mélyére eldugott tárgyat, mert ha az ajándékozó esetleg nem látja viszont, megsértődik.

Az ajándék így túléli önmagát, mert aki kapta, ahelyett, hogy az első lendülettel kidobná a szemétbe, tettetett mosollyal dicséri az ajándékozót, milyen jó humora van, és minden újabb látogatásnál színlelt jókedvvel idézik fel, mekkora ötlet volt pl. szalonna illatú légfrissítőt, abszint illatú szappant vagy fogkrémtortát hozni ajándékba. Mert ezek mind megtalálhatók a kreatív cég kínálatában.

És mostmár a bornadrág is.

A vinderpant használati utasításában egyébként van valami, amire egy ilyen alkalmatosság tényleg használható. Vakkóstoláskor rá lehet húzni a palackra, és takarja a címkét. Vagyis ugyanarra alkalmas, mint egy közönséges vászon- vagy papírzacskó. Hát nem megéri...?

Oldószer

Nyugalom, kémiáról egy szó sem lesz. Pedig ha mindenáron valami vegyészkedést akarnék idecsempészni, azzal is kezdhettem volna, hogy hígító. És mind a kettőben van valami, de vegytanhoz, fizikához semmi köze. Lélektanhoz viszont igen.

Ebben a hónapban kezdik forgalmazni Amerikában a „Vin d’Amour” borokat, amelyek alacsonyabb alkoholtartalmúak az átlagosnál (hígabbak?), de nem azért, hogy a borász kétszer annyit áruljon ki a korábbi mennyiségből. Más (marketing) ötlet keresendő a 6 %-os borok mögött.

Nekünk, a világnak ezen a táján keveset mond a név: Dr.Ruth. Mi inkább ismerjük dr.Veres Pált, vagy Lux Elvirát. Dr.Ruth ugyanis az egyik legnépszerűbb amerikai szexológus, aki a nyolcvanas évek elején kezdte a nyilvános „rendelést” éjszakai rádióműsorokkal, aztán a siker láttán televízióban, majd 35 könyvében is folytatta. A most 84 éves Ruth Westheimer enyhén szólva nem egy bombázó, akiről könnyű lenne elhinni, hogy mindent tud a szexről. Viszont valószínűleg nem véletlenül annyira népszerű.

Dr.Ruth, a népszerű szexológus (fotó: thedrinkbusiness.com)

A népszerűséget, mint annyian mások, egyéb területeken is kamatoztatni igyekszik. Illetve, eddigi munkájának tapasztalataival megalapozva egy újfajta „segédeszközt” ajánl a párkapcsolatok javítására. A bort.

A „Szerelem bora” sorozat három tagú: chardonnay, zinfandelés cabernet sauvignon kapható a „Vin d’Amour” márkanév alatt, és a címkén az ismert és népszerű szexológus portréja látható.

Dr.Ruth azt mondja, hogy a megfelelő mennyiségű alkohol felébreszti az ember érzékeit és felkelti a vágyait. 

„Mindig azt mondom a pároknak, nyugodtan igyanak valamit, hogy feloldódjanak, de nehogy túl sok legyen. Mert ha a nő többet iszik, elalszik, ha pedig a férfi, akkor nem sikerül neki a dolog” – állítja több évtizedes tapasztalata alapján.

"Ha a nő többet iszik, elalszik" (fotó: dreamstime.com)

Hát ezért van a Vin d’Amour boroknak mindössze 6 százalékos alkoholtartalma a szokásos 12,5-13 helyett. És a bor fogyasztása még mással is együtt jár: beszélgetéssel, és közben egymás jobb megismerésével, ami indirekt módon ugyancsak a párkapcsolat minőségének javulását eredményezi - árul el egy újabb titkot az idős szakértő. 

„Egy pohár bor után az emberek jobban beszélnek az érzéseikről, reményeikről, álmaikról, de ha megárt az ital, biztos, hogy nem lesznek jobb szeretők” – mondta az újságíróknak.

A szexológus sztár nem idegenkedik attól, hogy a nevét különböző termékeknek kölcsönözze. Lehet kapni például  Ruth fehérneműket, ez a márka is lehet, hogy hasonlóképp jótékony hatást gyakorol a párkapcsolatokra, mint a „szerelem bora”.

De a pattogatott kukoricával nem tudok mit kezdeni. A Dr.Ruth popcorn vajon hol illik bele a képbe?